– vagy hogyan győz meg a PR két Oscar-díjast egy homokféreges bugyutaságra…
Lehetetlen elmenni Cate Blanchett katasztrofális, 2024-es – vagyis tavalyi – színészi éve mellett. Tény, hogy Hollywood gátlástalan hely, ahol sorsdöntő versenyek zajlanak egy-egy jobb szerepért. Nőknek meg még nehezebb: az idő múlásával jönnek a ráncok, meg az arcfagyasztó botox, miközben a véráramban kell maradni – hiszen Hollywood gyorsan dob, és gyorsan felejt.
Vajon milyen ütős PR kell egy olyan filmhez, ami meggyőzi Cate Blanchett-et egy non-sense főszerepre – egy Tár után, ahol, lássuk be, emlékezeteset alkotott?
Milyen agyafúrt szöveg kell ahhoz, hogy Jamie Lee Curtis is igent mondjon egy olyan mellékszerepre, ami az érthetetlenség kategóriáját súrolja?!
Miről is van szó?!
Egy olyan együgyű sci-fi kalandfilmhez adták a nevüket a fent megnevezett színészek, ami kölcsönvette a Dűnéből a shai-huludokat, vagyis a homokférgeket. Azt hozzákavarták a Mad Max világát idézgető jelenetekhez, amit megfejeltek a Star Wars-ból ismert stormtrooper-jellegű militáns csapatokkal. Vagyis – nem! Clone trooperekkel. Mert hogy gonoszak voltak – azzal a különbséggel, hogy az alkotók itt levették a sisakot a brigádról. Legalább..
Cselekmééény
Ebben az űrvilági zavarban a Pandora bolygón – hol máshol?! – van elrejtve az Univerzum titka, ami három, megfejtésre váró darabból áll. Jól sejted: valahogy úgy, mint az Asimov-féle Alapítvány-trilógiában.
Főhősnőnk, Lilith – azaz Cate Blanchett – űrközi fejvadászt játszik, aki azt a megbízatást kapja egy kőgazdag IT-monopolvállalat vezetőjétől, Atlastól (Edgar Ramirez), hogy elkapjon azon a bolygón egy klón kiscsajt. Egy olyan bolond csajt, Tiny Tinát, aki Atlas laborjának egyik pepid csészéjéből lett kinevelve – azzal a céllal, hogy egy nap megfejtse a mindenség titkát, amivel főgonoszunk az Univerzum urává válhat. A muksó karakteréhez az ihletet nagy valószínűséggel a „mikrochipes” Elon Musk adta.
Ennek a borzasztóan unalmas sztorinak a tekeredése pörög most a Netflixen – a Borderlands, sci-fi kalandfilm, amit az azonos című játéksorozatból adaptáltak, kevés sikerrel, sok felháborodással.
Mindezzel – a nagy filmekből kölcsönvett mixszel – az égvilágon nem lenne semmi baj. Hiszen tudjuk: nem minden filmnek kell világ gondjait megváltó kérdésekkel foglalkoznia. Teljesen oké bugyuta filmeket gyártani, és azokban szerepelni is. De csak abban az esetben, ha a színészek tudják kezelni a bárgyú szerepeiket – ha a bugyutaság során mégis tudnak valami maradandót alkotni.
Hogy érts: például Louis de Funès a csendőrös sorozatával beírta magát az európai filmsorozatok világába, vagy ott van Robin Williams, aki szintén szerepelt bárgyú filmben, mint a Mrs. Doubtfire* – mégsem panaszkodhatunk a színészi őszinteségére.
Viszont a Borderlands-ben Cate Blanchett és Jamie Lee Curtis is gagyiznak, értetlenkednek filmbeli karaktereikben.
Szomorú látni, hogy a hollywoodi verseny – vagy egy jól irányzott PR-trükk – képes ilyen kényelmetlenül sekély mélységekbe lökni tehetséges színészeket.
De mit számít? Hollywood dob – és felejt.
Ettől függetlenül, ti csak nézzétek meg a filmet!
*bár annak a filmnek van lelke…
Fotók: az internet csodás tengeráből
HA szeretnél napra kész lenni hasonló érdekes cikkekből, vagy csak kikapcsolnál és olvasnál kultúráról lazán, akkor iratkozz fel a Heti Mocsok hírlevelére az oldal alján. Ha megtisztelsz a feliratkozással, akkor kérlek csekkold le a spam mappádat, mert a megerősítő email sajnos oda is landolhat 🙁 (Anyagi okokból jelenleg a Mailchimp ingyenes verziója van használatban).
