Otthon az emberek azzal vannak tele, hogy lehetetlen meggazdagodni, vagy sikeressé válni, ez a légkör pedig hosszútávon mérgező.
Makó Szilveszter/ divatfotós
Köszönet Szilveszternek a sokszor kimondott igazságért!
Valóban nagy trágya erre a világ.
Mindezek mellett, ahogyan én tudom a művészet elsődleges célja lélek-állapotok, gondolatok ébresztése, az alkotó kiteljesedésén keresztül. A publikum, a “Nézd!”, “Érezd!”, “Tapasztald!” ‘satöbbi, ahol az alkotó nem hallgat senkire. Csak alkot. Töretlenül. Alkot, mert éltre kell kelnie az alkotásnak. Hiába a csóróság. Hiába a közeg.
Jó esetben meg, jön a lehetőség, meg a meló, bizonyítás, mint Szilveszter esetében is jött.
Miközben én a trágyában bent mélyen még mindig azon tűnődök, hogy vajon egy művészeti alkotást miként lehet árcímkézni. Érted, az alkotó esszenciáját, ami formát ölt a munkájában? Én nem értem.
És, tartsuk észben, Magyarország divat, művészeti, zenei és egyéb irányzatok terén soha nem tudott úttörő lenni, csak átvenni tudjuk az ívet. Viszont úttörő zenészeket, színészeket, kreatív alkotó embereket bizony adtunk más országoknak, ahol a közeg megfelelő volt arra, hogy plusz színt adjanak a világ látásnak, tapasztalásnak.
Gondolkozz.
Minden esetre addig is, így a hónap végén marad a hű dilemmám, gin tonikra vagy könyvre költsek.
Alkotásért maradok
Az én mocsaram
24
