a futurisztikus trilógia harmadik része, a Vad Robot Megvéd könyvajánló: a The Wild Robot Protects
Peter Brown A vad robot trilógia második kötetére írtam azt, hogy mintha elfogyott volna a szerző lendülete a történetek megírása során, ám a könyv végére szép, kerek, lezárt mesét kaptam.
Az előzmények tükrében a felsejlő előítéletem a The Wild Robot Protects-szel kapcsolatban az volt, hogy talán az író nem fog tudni újat mutatni; úgy gondoltam a robotunk, Roz és az őt a gyárba visszahurcolni akaró gépek közötti csatározásról lesz szó. Ismét megtámadják a városi robotok a szigetet, vagy valami hasonló ismétlődést kell végig olvasnom. Esetleg visszatér az etikai kérdés: mikortól tekinthető individuumnak egy mesterséges intelligencia elvén működő fémegység, és miként kontrollálhatóak stabilan a rendfenntartó robotok azt követően, hogy Roznak, a főhősünknek sikerült felülírnia a saját programozását a szökésével egyidejűleg. Kezeket a szívre: előismereteket követően mi másra is lehetne asszociálni a The Wild Robot Protects cím hallatán, igaz? Na, most erre cáfol rá Peter Brown!
Habár az ő eredeti elképzelései szerint is a második kötettel lezárta Roz történeteinek elbeszélést. Azaz kerek, befejezettnek érezte a mondandóját, azonban elmondása szerint az idő múlásával a tudatában folyton előbukkant a robot kedves karaktere. Aztán a növekvő vágy arra ösztökélte, hogy tanuljon, keressen ok-okozati törvényeket a természetben, amivel hitelesen megalapozhassa egy újabb történet elbeszélését. Mire a több éves kutatói munkafolyamatainak végére ért, keretet öltött egy újabb csodálatos, korhű és fontos tanmese.
Peter Brown ebben a kötetben bemutatja az óceánok élővilágát, az ott zajló törékeny természet ok-okozati törvényeit. A kifinomult kíméletesség mellett szembesülünk az emberi tevékenységek természetpusztító hatásaival, az elszabadult iparosodás káros következményeivel. Gyönyörű képekbe rejti el a mindennapjaink során termelődő szemét jelenlétét és az életvitelünk következtében zajló környezetromboló hatásokat. A könyv olvasása során hasonló érzéseket tapasztalhatunk, mint amikor a nyaralás során a tengerben pancsolva belegabalyodik a lábunk egy műanyag zacskóba. Bruhh.
Mindeközben pedig varázslatosan lefesti a messzi észak havas tájait is. Ismét elevenen utaztat a szerző. Megtanulhatjuk a gleccserek titkait, amelyeken hősünknek, Roznak keresztül kell jutnia, hogy megállítsa az otthonát elárasztó vegyi mérgezést, amit a sarki fény alatt folytatott mélytengeri bányászat okoz. A mentőexpedíció során új állatfajokkal ismerkedhetünk meg, akiket a szerző pontosan elevenít meg. Tanmese. Ismét izgalmas és szép tanmesét üdvözölhettem a kötetben.
A természetrajzi ismeretek mellett továbbra is fontos helyen szerepel az etika. Hiszen Roz az utazás során mindvégig hangsúlyozza, hogy ésszel szeretne véget vetni a mérgezésnek, és nem a fizikai előnyét kihasználva, harcolva.
Ez a kötet, a trilógia fejlődési vonala mentén elérkezett egy ponthoz, aminek során érdekes módon a robotunknak egy megoldhatatlannak látszó kihívást kell módszeresen lezárnia, amelyben ő nem egy központi figurája a cselekmények kimenetelének. Ugyanis a reményt vesztett állatvilág egymással összefogva kezd el harcolni a bányászati munkákat végző csapattal, amelynek csak egy maréknyi része ember – a munka javát robotok végzik.
Peter Brown a harcjelenetek megírásakor is törekedett az élethű ábrázolásra, az állatok viselkedésében megfigyelhető vadász- vagy éppen önvédelmi metódusok bemutatásra. Roz jelenléte morális erőt ad az otthonukért küzdő élőlények számára. Az emberi szkepticizmus, hitetlenség és elvakultság a történet végén szintén teret kap, de ezek a megkérdőjelezhető, nehéz emberi tulajdonságok csodálatos megértéssel lettek tálalva. A szerző elmondása szerint a könyv megírásakor a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy fenntartsa az egészséges egyensúlyt az ok-okozatok bemutatása során. Nem akart moralizálni, ami sikerült neki. Nem okít.
Elérte a célját: érthető a károkozás oka, de ott van a tágra tárt kapu a nem egyetértés felé. Az út, a választás szabadsága. Peter Brown az esélyek megadásával, a változásba vetett reménnyel oldja fel a borús képeket a többéves előkészületi munkával megírt utolsó kötetben.
A szerzőnek sikerült egy minden korosztályhoz szóló trilógiát alkotnia.
Az vélemény-ajánlómat zárnám egy ide illő vizuális munkámmal, amit évekkel ezelőtt rajzoltam egy társasjátékhoz.
A ti szerzőtök, B.A.
50
