Ügyet csinálok abból, hogy miként írjam meg az ajánlómat egy a már számos díjat begyűjtött stop motion filmről, ami csak január 9-től fog a magyar mozikban forogni. A helyzet az, hogy elmentem az Egy csiga emlékiratai premier előtti vetítésére Adam Elliott rendezésében. Gondoltam, jó lesz.

Tehát, azért, hogy ne lőjem le a poént párhuzamba állítanám az élményemet az Oscar-díjas Harvie Krumpet felnőtteknek készített stop motion animációs filmmel, ami ugyanúgy Adam Elliott meglátásait eleveníti meg, tradicionális módon.
Tradicionális, mert az ausztrál rendező “digital removing” technikát alkalmaz munkái során, ami annyit tesz, hogy a kézzel, gyurmából gyúrt figurák által forgatott film utómunkája során high-tech megoldásokat nem használnak a filmek elkészítésekor (Harvie Krumpet és Egy csiga emlékiratai). Azonban, a csigás animációban vannak más technikai elemek is, például a cigarettafüstöt pamutpamacsokkal jelenítették meg. Minden cinizmus nélkül nyugodtan kitehetjük Adam Elliott munkáira az organikus, kézzel készült plecsnit – az jár nekik. Az Egy csiga emlékiratai 7 gyurmaanimátor 33 forgatási hetet felölelő munkájának eredménye, amely a közel két éves (104 hét) Pinokkió forgatási idejéhez képest elenyésző. Nyílván a pénz is kevesebb volt az alkotásra, de a művészek a munkát így is élvezték.
Szóval, Harvie Krumpet született Harvek Milos Krumpetzki néven, a 20. század elején, egy Isten háta mögötti lengyel erdőben. Apja favágó volt, anyja lassan eszét vesztő, szeretetteljes asszony. Az évek múlásával a csecsemőből fiúvá váló Harvekről kiderült, hogy a Tourette-szindróma egy különös módjától szenved, emiatt a szerencsétlent – társadalmunk egy fura szokása miatt – szanaszét szívatták az iskolában. Erre a mama gyorsan kivette egyetlen kicsi fiát az oktatási intézményből, és otthon tanította tovább.
Így jött létre a Harvek nyakába akasztatott noteszből a “Tény” gyűjtemény, ami olyan megállapításokat tartalmazott, mint: “A strucc szeme nagyobb, mint az agya.”
Az idő múlt. A tények gyűltek.
Mit ad élet, a felcseperedett Harvekből is favágó lett. Így éltek ők hárman békésen az erdő közepén, otthonukban a fakunyhóban egy bizonyos napig, amikor hősünk magánokokból* kifolyólag később ment haza a munkából, ha lett volna hova. Ugyanis leégett az otthonuk, mert a mama elfelejtette levenni a tűzről a lábost. Nyugi, a mama meg a papa nem égett halálra. Harvek talált rájuk nem messze a házuktól a tandemkerékpárjukon halálra fagyva, meztelenül. Menekülni próbáltak. Nem sikerült.
Második világháború lévén Harveket a “szerencse” ausztrál menekült státusszal ajándékozta meg, ahol az élet nem változott sokat a nevén túl, ugyanis hősünk itt vette fel a Harvie Krumpet nevet. A Tourette-szindrómás, láncdohányos Harvienak gondolhatod mennyi esélye volt az újrakezdés során, szeméttelepi melót kapott. Aztán ott, egy alkalommal meló közben pacsi helyet egy akkora maflást nyalt be, hogy azzal kettétört a koponyája, amire kapott egy fémkupakot, amelyet 19 öltéssel zártak le az orvosok. Ennyi. – Itt Harvie csak egy dolgot sajnált: azt, hogy nincs elég haja. –
Az élet pedig ment tovább. További melókkal és tényekkel gyarapodott Harvie élete. Ha meg már tények, akkor még egy példa a gyűjteményből: “A Bibliát ugyanazok az emberek írták, akik azt hitték, hogy a Föld lapos.”
Aztán történt, hogy a villám is belecsapott Harvie-ba, amit túlélt, de a fém cucc a fejében mágneses energiával töltődött fel. Mindegy… most még.
Nos, Harvie napi huszonnyolc szál cigit szívott, de az orvosa azt javasolta neki, szívjon még többet, attól jobban lesz. (Akkoriban még nem volt ismeretes a cigaretta káros hatása). “Tény 142: A cigaretta az anyai mellbimbót pótolja.”

Egy nap azonban Harvie azon kapta magát, mintha az optimizmusa kopna, amikor beütött a “Carpe Diem” fogalma az életébe. Így megszületett az optimista, nudista, vegetáriánus Harvie, amire az élet is válaszolt: hererák. Az orvosoknak el kellett távolítaniuk Harvie egyik heréjét, de a kórházban érkezett el számára a szerelem is: Valerie.
Egy here ugrott, esküvő jött. Két macska, egy papagáj, apró lakás.
“Tény 586: A szerelem nem győz le mindent.” A magányos here problémája. Valerie és Harvie minden szorgalmas próbálkozása ellenére a baba nem akart jönni. Az orvosok kijelentették: Harvie impotens. Új gondolat: örökbefogadás. Így érkezett Ruby. Az élet elkezdett szépen alakulni. A gyerek cseperedett. Kezek nélkül, de szépen nőtt. Egyre okosabb lett. Boldogság volt. Egy nap a papa és a mama büszkesége, Ruby felnőtt, ügyvéd lett és elhúzott New Yorkba.
Azt gondolom, hogy erre a pontra már te is ráéreztél arra, hogy Adam Elliott komolyan gondolja azt, ha valakinek túl savas a sorsa. Így a rendező Harvie 65-dik születésnapján egy agyvérzéssel végzett a makkegészséges Valerie-vel.
Elkezdődött a leépülés.
Központi figuránk szenilis vonásai egyre inkább eluralkodtak a mindennapjain, így bekerült egy időseknek szánt intézménybe, ahol egyik alkalommal…
“Tény 914: Az alkohol ittasságot és meztelenkedést okozhat.”
Röviden, Harvie-sen teltek múltak a napok. Az orvosok elzárták. Depressziós lett, amit gyógyszerekkel próbáltak kezelni. A dolgok eszkalálódtak. Harvie nem bírta tovább az életét, ezért elhatározta, hogy egy éjjel végez magával. Azonban azon az éjszakán találkozott egy ismeretlen bentlakó nővel, aki magányában várta a halált. Ráadásul nagyon.
Óriási daganattal a nyakán várta a halált. Így történt hát, hogy az öngyilkosságot tervező Harvie-val átbeszélték az éjszakát.

Nos, az Egy csiga emlékiratai ennek az animációnak egy fura mód szofisztikáltabb változata. Az események sorozata mélyebbre vágnak. A humora kesernyésebb, kidolgozottabb, felröhögsz. Megkönnyebbülsz, mert akármennyire ócska, ahogy az élet szanaszét szivat, azért ott van a “silver lining” a derű a dolgok mögött. Erre mutat rá Adam Elliott munkája. Harvie életében is ott vannak a szép pillanatok, azok amiért érdemes menni és csinálni. Az élet értelme.
A csiga is csak előre mozog, soha nem halad visszafele ugyan azon a vonalon.
Az Egy csiga emlékiratai nagyjából 200 kézzel gyártott karakterből létrejött életrajzi tragikomédia. Még egyszer egy olyan 94 perces munkatér, amin érezhető a rendezői fejlődés a 22 perces Harvie Krumpet-hez képest.
A direktor szerint a történet megalkotásának fő célja a mániákus gyűjtögetők pszichológiai jelenségéhez vezető útnak a feltárása. – Adam Elliott a dokumentumfilmeket szereti leginkább. –
A rendezői cél az volt, hogy a nézők hitelesen lássák azt, hogy miket kell az egyénnek elviselnie az élet során, ahhoz, hogy mint egy csiga behúzódjon a saját világába. Mi szükséges ahhoz, hogy egy egyén mániákus gyűjtögetővé, halmozóvá váljon? Mély gödör, amit a barna-szürkés színvilág tovább hangsúlyoz.
Ausztrál munkáról van szó, az ausztrál dialektus egyértelműen jelen van. Tudatosan van jelen. A rendező élethűségre törekedett, ettől is nagyon erős a végeredmény. Reménytelen mélységekbe vezet be a rendező, ahol aztán a boldogság egyszerűségére mutat rá.
A film zenéje: tompít a valóságon. A film zenéje gyönyörű. Elena Kats-Chernin zeneszerző az Ausztrál Kamarazenekarral lágyat alkotott. Pont olyat, ami szükséges ahhoz, hogy ennek a tragikomédiának tragikus fele elviselhető legyen, míg a “B oldal”, a komédia, az élénk és üdítő. Silver lining, ahogy angolul mondják.
*Harvie kijárt a vadonba az életen gondolkozni.
Youtube: Információk az alkotói munkáról a szerzővel készített interjúkból vannak begyűjtve
Képek: Toldi mozi-saját
többi internet
Addig is szeretettel a,
ti szerzőtök. B.A.
49