Magyarországon az első fotómúzeum megalakulása André Kertész nevéhez fűződik. Annak az André Kertésznek, aki a fotográfia globális kiállítótermére hagyott hatalmas hagyatékot, és ezzel egyidejűleg rengeteg fotográfus számára volt mintakép. Egyik nagy kortársa, Henri Cartier-Bresson is elismeréssel nyilatkozott róla:
„Mi mindannyian sokkal tartozunk neki.”
Letisztult, őszinte stílusa – árnyék-kontraszt, formák a csendéletben, terek és ívek, portrék – a mai napig inspirálóan hat az őt követő nemzedékre. Pályáját alázattal járta végig. Ő is egyike volt azoknak a magyaroknak, akik a világszintű modern művészeti alapjait megteremtették. Kortársai közül Robert Capa és a szintén magyar származású Brassaï is példaképként tekintettek rá.
„A pillanat mindig meghatározza a munkámat. Amit érzek, azt teszem. Ez a legfontosabb számomra. Mindenki tud nézni, de nem feltétlenül lát is. Sosem számolok vagy gondolom túl a helyzeteket: ha meglátok egy szituációt, és érzem, hogy helyes, akkor cselekszem – még ha vissza is kell mennem a megfelelő fényekért.”
“The moment always dictates in my work. What I feel, I do. This is the most important thing for me. Everybody can look, but they don’t necessarily see. I never calculate or consider; I see a situation and I know that it’s right, even if I have to go back to get the proper lighting.”
Párizs – avantgárd
1925-ben elérte egyik nagy álmát: székhelyét áthelyezte Párizsba, ahol szabadúszó fotográfusként jobban tudott érvényesülni. Párizs – ahol a művészvilág és a társadalom nyitottabb és befogadóbb volt az akkor még úttörő fotográfiájára – hamar otthonává vált.
A francia fővárosban töltött évei alatt cserélte le ICA gépét egy 35 mm-es Leica kamerára, amellyel még intimebb felvételeket tudott készíteni. Ezek a képek végérvényesen elsöprő befolyással voltak kortársaira.
Szakmája iránti alázatát jól kifejezi a következő idézet tőle:
„Mert én egy örök kezdő vagyok, aki újra és újra felfedezi a világot.”
“Because I’m forever a beginner who discovers the world again and again.”
Párizs után New York
André Kertésznek a Nagy Almáért, New York elismeréséért meg kellett dolgoznia. A kezdeti kecsegtető ígéretek helyett gyári szalagon kellett tárgyfotókat készítenie. Az amerikai szerkesztőségi ízlés – amely a technikailag precízen kivitelezett, illusztratív képeket részesítette előnyben – és Kertész emberközpontú, közelséget sugárzó, absztrakt felvételei között hatalmas különbség volt.
Kertész megfigyelő volt.
„A technika nem fontos számomra. A technika az ember vérében van. Az események és hangulatok sokkal fontosabbak, mint a jó fénytechnika. A cselekmény az, ami igazán számít.”
“Technique isn’t important. Technique is in the blood. Events and mood are more important than good light, and the happening is what is important.”
A Life magazin egy alkalommal „túl sokatmondónak” titulálta képeit. Az akkori közízlés nem igazán tudott mit kezdeni fotográfiájával.
Azonban az idő múlásával az Egyesült Államok egyik legelismertebb fotográfusává vált, és olyan vezető lapoknál jelentek meg képei, mint a Harper’s Bazaar vagy a House & Garden. De addig is, a kötelező megbízások között nyakában hordta Leica kameráját, amellyel életben tudta tartani azt az André Kertészt, akit aranyéremmel díjaztak a IV. Velencei Fotográfiai Biennálén. Érzékeltetésképpen: a díj egyenértékű a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmájával.
Ezt követően a világ legnagyobb múzeumai sorakoztak azért, hogy kiállíthassák képeit, így Amerika is meghajolt.
„Mindaz, amit értékesnek tartanak az életemből, az Magyarországról származik.”
Ez a cikk azonban nem hivatott André Kertész életének és munkásságának teljes bemutatására – egyetlen írásban ez lehetetlen volna. Az „intróra” azért volt szükség, hogy érezd, milyen kiváló fotográfus munkáját tekintheted meg a Robert Capa Központban.
André Kertész – A szentimentalista
Válogatás a Szigetbecsének ajándékozott képeiből
A kiállítás nagyságrendileg 50 egyedülállóan szép, Szigetbecséhez kötődő és életművét felölelő képet mutat be. Kertész fiatalkorának jelentős részét ezen a településen töltötte, és élete végéig szoros érzelmi szálakkal kötődött hozzá.
Ez volt az a falu, amely az 1980-as évek elején az ország első fotómúzeumát nyitotta meg, és André Kertésznek dedikálta. Azonban az ott kiállított 120, személyesen általa válogatott és szignózott képet, amit múzeum 1985-ös megnyitójára adományozott, sajnos már nem érhette meg, mivel ugyanabban az évben, szeptember 28-án New York-i otthonában elhunyt.
De van egy jó hír: a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban személyes tárgyaitól kezdve a fotóin át ismerkedhetsz meg ezzel a kiváló fotográfussal, aki maradandó értéket adott Magyarországnak. Egy hiánypótló, rendkívül személyes tárlat részese lehetsz, ha rászánod az időt.
A megnyitó beszédei során Kőrösi Orsolya, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ügyvezetője nem győzte hangsúlyozni Szigetbecse község értékmegőrző munkáját, amelyet Kertész hagyatékáért mind a mai napig végeznek.
Mázlid is van, mert Szigetbecse az intézménynek az év végéig kölcsönadta a kiállított műveket, így azok december 31-ig látogathatók.
A megnyitón készült felvételek eredeti Heti Mocsok cuccok.
Egyik jelentős magyar fotográfusnőről,
Ylláról ITT veheted fel a fonalat.
