Előszeretettel nevezik a képregényrajzolás reformerének. Amerikai fickó, generációs súlyokkal megrakott hatalmas zsákkal a hátán. Ritka madár, akinek talán mára – fogolyként – sikerült kitörnie a pokol bolygójáról. Talán mára sikerült kirajzolnia magából a feldolgozhatatlan traumát, amit örökölt.
Art Spiegelman.
Elmondása szerint az életet, a társadalom működését képregényekből sajátította el: Batmanen* tanult meg olvasni, és különbséget tenni jó fiúk és rossz fiúk között. A gazdasági folyamatok csavarjait Donald Duckból*, a szexualitást az Archie*-ból tanulta. A feminizmust Little Lulu* vezette be az életébe képkockáról képkockára. A világ nagy gondolatait, vagyis a filozófiát, a Magyarországon is ismert Peanuts* képregényből ismerte meg. Etikát és az élet egyéb dolgait a Mad* magazinon keresztül fedezte fel a későbbi Pulitzer-díjas művész. Világos, expert az ember.
Meglátása szerint az 50-es évekbeli horror képregények az első holokauszt-témát feldolgozó alkotások egyikei voltak – amiktől a valamire érdemes családok óvva intették gyermekeiket. Olyan művek, amelyekben az atrocitásokat fényes nappal általános jelenségként ábrázolták, miközben élőholtak kóboroltak az utcákon. Jogos. Hiszen több neves amerikai képregényművész is alkotott ebben a tematikában.
Nem horror, de az első, holokauszt témában rajzolt jelentős munka: a Master Race and Other Stories című képregénygyűjtemény Bernard Krigstein nevéhez köthető. Két okból is különleges: egyrészt, mert Krigstein a mozgást nem vonalakkal, hanem radikálisan új módon – képkockáról képkockára bontva – jelenítette meg. Ez a módszer inspirálóan hatott Art Spiegelman művészi önkifejezésére is. Másrészt, mert a kötet több olyan történetet tartalmaz, amelyeket az 1950-es évek óta nem nyomtattak újra – köztük a holokausztot feldolgozó Master Race-t is, amely már önmagában is gyűjtői kincsnek számít.
A tisztánlátás érdekében érdemes tudni:
Auschwitzi haláltábort túlélő, lengyel zsidó szülők második gyermekeként Itzak Avraham ben Zeev Spiegelman néven, 1948-ban, Stockholmban látta meg a napvilágot.
“A cipőket a sarkakba kell tenni, a cipőkbe apró dolgokat – ach! Fontos tudni, hogyan kell csomagolni. Sokszor kellett menekülnöm azzal, amit egyedül elbírtam! Ki kell használni minden apró helyet, és mindenbe be kell tuszkolni, amit csak lehet…- Ez volt a legjobb tanács, amit valaha kaptam képregényrajzolóként”
“The shoes you put into the corners with small things in the shoes, and ach! It’s important to know how to pack. Many times, I had to run with only I can carry! You have to use what little space you have to pack inside everything what you can… This was the best advice I’ve ever got as cartoonist”
Maus részlet, Vladek Spiegelman Art Spiegelmannak
Svédországból Amerikába:
New York.
Öt éves korában a Mad magazin címlapja, amely éppen a Life címlapját figurázta ki, olyan nagy hatást gyakorolt rá, ami végérvényesen megpecsételte az életét. Onnantól kezdve Spiegelman – aki akkor már az Art nevet viselte – elhatározta, hogy ő is rajzolni fog, mégpedig képregényeket. Azonban azt még nem tudta, hogy a holokauszt borzalmait megélt szülei milyen terhet rónak rá az évek során. A fel nem dolgozott emlékek, traumák miként szorítják sarokba Art életét, lelkét.
A lélek börtöne, az otthon:
A rendszeres borzalmaktól terhelt éjszakai sikolyok echoja, amelyek során édesapja, Vladek újra és újra átélte a holokauszt horrorját. A darabokra tört anya, aki elvesztette a családja nagy részét, akikhez szoros szálak fűzték. A gettóban elvesztett elsőszülött fiútestvér, Richieu (szül. 1939), akit a háború után a szülők éveken keresztül reménytelenül kerestek Európa szerte. A tökéletes szellemtestvér, akivel Art nem tudta felvenni a versenyt. Az anyai történetek esti mesék helyett, amelyek mint a vulkán törtek fel – az elméjébe beégett félelmek a különböző élethelyzetekben. Olyan egyszerű dolgok, mint a vizelés okozta halálfélelem – hiszen a holokauszt idején az áldozatok csak meghatározott időben végezhették el a szükségleteiket, máskülönben halál járt érte. Ilyen és ehhez hasonló “szösszenetek” között nevelkedett Art Spiegelman.
“Ha bezárod őket egy szobába egy hétre élelem nélkül, akkor majd meglátod mi a barátság”
“If you lock them up in a room with no foods for a week then you could see what it is friends”
Maus részlet: Vladek S. gondolata a barátokról Art S.-nek
A kölyök Spiegelman tehetségét már 16 éves korában felfedezte a neves képregényszerkesztő, Woody Gelman, akihez sikerült egy rövid audienciát kapnia, ami egy hosszú ebédbe fordult. Azon a sorsdöntő délutánon Spiegelmannak lehetősége volt bemutatni amatőr képregényét, a Blasè-t. Két év csendet követően, a 18. életévét betöltött művész munkaajánlatot kapott Woody egyik szerkesztőségéből, amit vissza kellett utasítania, mivel egyetemre kellett mennie. Az arany középutat azonban a két művész megtalálta: nyári munka formájában. A karrier kapui megnyíltak a fiatal tehetség számára.
Azonban a családot 1968-ban még egy trauma rázta meg: édesanyja öngyilkos lett. Ettől fogva Spiegelman nem járt többet egyetemre, ehelyett underground képregények szerkesztésében vett részt – hardcore pornótól kezdve egészen a pszichedelikus képregények csavart világán át saját depresszív valóságáig. 1972-ben, a Funny Animals nevű sorozatban jelent meg először, három oldalon keresztül, a Maus kötet előfutára: a holokauszt traumát feldolgozó, minden eddigi képregény-szerkesztési szabálytól elrugaszkodott alkotás.
Első alkalommal találkozhattak az olvasók őszintén, színről színre a holokauszt borzalmait átélt Spiegelman család terhével és Art bűntudatával. Első alkalommal tapasztalta meg Spiegelman a traumáktól való elszakadást, amit Justin Green, idol kortárs képregényalkotójának köszönhet. Tőle tanulta, hogy a képregények tökéletes felületei az elme kivetülésének. Üres kockák, amelyek arra várnak, hogy akár őszinte érzelmeket fejezzen ki rajtuk: a gyerekkori traumát, amit queensi éveitől kezdve cipel, a saját létezése iránt érzett bűntudatát.
A művész erős képpel indít: Vladek altatja a kicsi Artot, akinek esti mese helyett arról mesél, hogy miként pakolták a nácik marhavagonokba őt és a családját, amit Auschwitzba küldtek.
A képregény megjelenése felszabadító élményként hatott a művészre – ez késztette arra, hogy megalkossa pályafutásának első nagy mérföldkövét.
Prisoner on the Hell Planet – A pokol bolygó fogja
A képregény azzal a céllal készült, hogy Spiegelman megértse édesanyja öngyilkosságát, és az önmagában zajló folyamatokat. Az alkotás stílusát tekintve a német expresszionista fafaragások ihlették. Később, 1977-ben ezek a munkák a Összeomlások (Breakdowns) című kötetben lettek összegyűjtve, amelyet szakmai berkekben nagyra tartanak.
Ezzel egyidejűleg elkezdte a közös munkáját édesapjával, Vladekkel, akitől interjúkat vett, hogy azokat képregény formában feldolgozza.
Raw – avantgárd magazin, 1980–1991:
Feleségével közösen szerkesztett comix – felnőtteknek szóló képregény – formájában folytatta a Maus történetét, amelyben a zsidókat egerekként, míg a nácikat macskákként ábrázolta.
Maszkot adva a szereplőkre, érzelmileg és lelkileg el tudott távolodni a történetektől, így meg tudta alkotni a tizenhárom éven át megjelenő, több mint 300 oldalas képregénysorozatot. Az elbeszélés első kézből ábrázolja a második világháborút megélt családi történeteket, saját bűntudatát és anyja öngyilkosságának hátrahagyott, mély, tátongó fájdalmát.
A megjelenő részek szerkesztését tekintve is ügyeltek a téma érzékenységére: a nagy, 27×36 cm-es magazinban középtájt illesztették be a kisebb formátumú Maus sorozatot, amely egy, a képregényből kiemelt képen feküdt. Azon a nagy képen voltak olvashatóak az előzmények.
A könyv
A téma és a sorozatban megjelenő őszinte párbeszédek miatt könyvkiadásban csak 1986-ban jelent meg az első kötet: Maus – Egy túlélő regénye (Maus: A Survivor’s Tale. My Father Bleeds History), miután a Pantheon kiadó elvállalta a publikálást.
A kiadvány világszerte óriási port kavart, amivel elnyerte milliók őszinte támogatását – és gyűlöletét.
1991-ben jelent meg a második kötet, Maus II: And Here My Troubles Began, amit követően – első alkalommal képregény kategóriában – elnyerte a Pulitzer-díjat.
A sikereket Spiegelman vegyes érzelmekkel fogadta. Azóta úgy érzi, hogy egy több mint 500 kilós egér kergeti. Azt, hogy a világ első számú történelem-elbeszélő képeskönyve lett a mű, azt a világ szinten több mint 3 millió eladott példány bizonyítja – míg Spiegelman csak önmagát szerette volna kiszabadítani Auschwitzból.
“Az egyetlen ember, akinek bármit is tanítani akartam, én magam voltam. Meg akartam érteni, hogyan születtem meg, amikor a szüleimnek halottnak kellett volna lenniük már a fogantatásom előtt… Ezért lett ez egy bonyolult vállalkozás: önmagamért kellett újra rekonstruálnom az ő történelmüket.”
“The only person I wanted to teach anything to was myself. I wanted to find out how I got born, when both my parents were supposed to be murdered before I could be conceived.” … “And so that was a complex project, to reconstruct for myself what that history was for them.”
Art Spiegleman
Egy alkalommal egy német újságíró megkérdezte tőle, hogy nem gondolja-e ízléstelennek, hogy egér-macska genocídiumként ábrázolja a holokausztot. Spiegelman azt válaszolta, hogy nem – a holokausztot tartja ízléstelennek.
“Nem, úgy gondolom Aushwitz volt ízléstelen.”
“No, I thought Auschwitz was in bad taste.”
Art Spiegelman
Hogy merre tart most Art Spiegelman?!
Továbbra is emlékeztet, csak egy kicsit másként!
2022 óta, mióta több déli amerikai államból (Tennessee, Florida stb.) kitiltották az általános iskolákból a Maus-t – más holokauszttal foglalkozó művek mellett, mint például Anna Frank naplója –, különböző médiumokban ad hangot félelmeinek: a második világháború borzalmait nem lehet sterilizálni.
“A múlt a jövő felett függ”
“Past hangs over the future.”
Art Spiegelman
*képregény címlapok az 50-es évekből
Forrás: pbs.org Art Spiegelman:Disaster is My Muse, The New York Times – Art Spiegelman on Life With a ‘500 – Pond Mouse Chasing Me’, comics.ha.com, britnnica.com, thegutterreview.com, wikipedia: Maus, Art Spiegelman, Pulitzer Price, fantagraphics.com, sandmanbooks.com
Képek: Heritage Auctions- hakes.com, richardmcbee.com
Másik jelentős Pulitzer díjas grafikusról ITT olvashatsz
HA szeretnél napra kész lenni hasonló érdekes cikkekből, vagy csak kikapcsolnál és olvasnál kultúráról lazán, akkor iratkozz fel a Heti Mocsok hírlevelére az oldal alján. Ha megtisztelsz a feliratkozással, akkor kérlek csekkold le a spam mappádat, mert a megerősítő email sajnos oda is landolhat 🙁
