az ’50-es évek Magyarországáról, 35 mm-en
Kilátástalanság:
a hazai csendes generáció súlyokkal terhelt élete a második világháború utáni Magyarországon, 50-es évek. Budapest, egy nő, egy zsidó, özvegy fiatalasszony, aki egyedül neveli a kistinédzser fiát. A sárga stigmát még cipeli. Félelemmel teli szürke hétköznapok. Levert magyar ’56-os forradalom. Rettegés a besúgástól, spiclik mindenütt. Boldogtalanság a hazugságok útvesztőjében. Ez az élete Hirsch Elzának, aki ennél többet nem tud adni Andornak, a fiának.
Düh:
reménytelen várakozás. Elidegenedett kulturális örökség. Megalázottság. Fékevesztett méreg, végzetes végletek – ezek Hirsch Andor hétköznapjai.
Hatalom:
visszaélés, kihasználás. Nagyzás. Erőszak. A jótevő képében: Berend.

Egyéb:
Az Árva egy lélek film, amely egy kistinédzser vészes feszültségeiről szól. 35 mm-re forgatva: az anyag a történet elbeszélését erősen támogatja. A színek, a textúrák, a mélységek hűek a korhoz. Önmagukért beszélnek. Emelik a filmet. A háttérzene azonban nagyon távol marad a lebilincselő történettől, amely többre méltót.
Bruh, de miért?!
Egy: feltételezhetőleg, mert jótékony zeneművész-zsenit, aki pusztán inspirációból ingyen komponál nehéz találni. Holott a film tele van olyan mély jelenetekkel, amelyek tárt karokkal fogadnák be az aláfestő zenét – azt, amely a lélek húrjait pengeti a néző fülén át, míg a képi világ maradandó lenyomatot képez a nézőben. Nem arról van szó, hogy hiányzik a muzsika. Van aláfestés. De lehetne több. Sokkal több.
Kettő: mert a zenei zsenik gázsija – ha maguktól nem kapnak a produkcióra – simán meghaladhatja maga a film forgatási költségeit. Vágod?!
A mozi Jeles András eredeti története alapján készült nemzetközi összefogással, Nemes László rendezésében, ami már forog a hazai mozikban, amiére nagyon is érdemes jegyet váltani.
Mert a Kodak pörög és ropog.
Fotó:internet
fejléc: eredeti helyi cucc