“A mi kapcsolatunk, ahogy már említettem, főiskolás korában kezdődött, amikor Brecht Kivétel és szabály című darabját rendezte vizsgaelőadásként. Engem (akkor éppen pantomimes címkével a hátamon) felkértek a koreográfia elkészítésére. A darabon sokat dolgoztunk együtt, Imrének óriási sikere lett. Amikor a Madách Színházhoz került, természetesen bízott bennem, jó szerepeket is kaptam tőle, de későbbi ő is a „csapat” tagja lett, és kezdett „mostohábban” bánni velem. Tőle is megkérdeztem, mi ennek az oka. Annyit mondott: „Ez a te sorsod, te kibírod, de ék nem. De ne törődj vele, sokat játszol, mindig sikeres vagy.” Valóban, a mostoha bánásmódért kárpótoltak munkám gyümölcsei.”