Az talán nem titok, hogy súlyos irodalmi műveket érdemes különböző érettségi korokban újraolvasni azért, hogy a kor előrehaladtával újabb értelmet fedezhessen fel bennük az olvasó. Gyarapodás.
Ebben az esetben azonban nem a mély értelmű irodalmi alkotásokról írok, hanem az életünket megváltani kívánó bestsellerekről. Önbeteljesítő cuccokról, önsegítő könyvekről. Azokról, amelyeket sokan tapsolnak a különböző közösségi médiafelületeken. Azokat hozom idén el ide, amelyek meg akarják határozni az utat a sikered felé. Legyen az gazdasági, kreatív gyarapodás vagy jellem „építő” popkategóriás pszichológiai mű. Legfrissebb tapasztalatom szerint ezeket a könyveket is érdemes többször elővenni. Nem feltétlenül újraolvasási szándékkal, hanem csupán belelapozni. Hiszen tudjuk, különböző hangulataink vannak, amelyek nagyon meg tudják határozni egy könyv hatását. Más és más színben tűnhet fel egy-egy fejezet, arról nem beszélve, hogy új értelmet foghat ki az olvasó belőle.
Ez alkalommal az egyik Oprah Winfrey által hájpolt könyvet szedem szét: Matteo di Pascale-től The Creative Ambush című alkotást.
The Creative Ambush – a kreatív válság és kiútja
A szerző menő cégeknél húzta az igát kreatívosként. A szóban forgó könyvben saját és munkakörnyezetéből gyűjtött tapasztalatait osztja meg arról, hogy mennyire oké elveszteni az alkotói vájbot, amitől nem kell betojni. Mennyire általános dolog a krach, amelynek a mélyére érdemes ásni, hogy a görcsöket feloldhassa az ember. Azt követően pedig kiegyensúlyozottan visszaállhasson a színes, alkotói flow.
Ha neked ciki, akkor én kiolvasom helyetted.
Következő állomás:
Matteo di Pascale – Creative Ambush
A könyv olvasása során itt-ott úgy éreztem, mintha szembe menne önmagával az író, de erről később. Most kezdjük azzal, hogy ezt a könyvet mindazoknak ajánlja, akik rendelkeznek a megfelelő bátorsággal és erővel, hogy újra és újra nekifussanak a kreatív feladataiknak úgy, hogy közben élvezik a felmerülő kihívásokat, amelyeken keresztül a beteljesedéshez vezet az út. Kreatív embereknek szól a könyv. Közben segít is meghatározni, hogy mennyire vetíthető az az olvasóra. Te vajon kreatív vagy?!
Mi a kreativitás?
Valami új megalkotása. Ennyi.
Leegyszerűsítve ez tök oké. Hiszen az ízlés szubjektív, és ezen felül még – komolyan szólva – meghatározza az alkotás fogyaszthatósági rátáját, közízlés, szubkultúra, stb.
Ki nevezhető kreatív embernek?!
Mindenki, aki kifejezi önmagát. Tehát a tanár, az író, a szakács, a művész. Mind önkifejező kreatív ember közé tartozik a könyv szerint. Ezzel akár egyet is érthetünk, kivéve persze, ha az a tanár nem reccsent meg még a diákok szívatásaitól az éhbére alatt. Szóval próbáljuk megkímélni őket, hátha elő lehet csalni a kreatív előadót belőlük! Nosza, tovább!
Hova csatoljunk, ha nem vagyunk biztosak magunkban? Kreativitás fejlesztése
A szerző elmondása szerint egész életében az önkifejezésnek élt. UX dizájnerként, kreatív igazgatóként, íróként is az önkifejezés vezérelte. Helyenként meghatározott keretek közt, máskor meg szabadabban, de alkotott. Minden szakmai elismerése mellett belátja, hogy nem feltétlenül ő a legjobb a pályán, de ami biztos – és itt jön a klikk –, hogy mindig egyre szűkülőbb ketrecben érzi magát, amiből az önkifejezés útján ki kell törnie. Az ellenállhatatlan, édesen kínzó vágy az önkifejezésre az, ami a sikeréhez vezetett. A valódi szenvedély.
Itt csatolnék a korábbi írásomra a Think and Grow Rich-re, amelyben Napoleon Hill is a mindent elsöprő vágyat a meggazdagodás egyik zálogaként említi.
Nem rossz, mi?! Link, blink.
A szerző szerint mindig megvolt a bátorsága és arroganciája ahhoz, hogy túlnője magát, szintet lépjen előre. Legyen meg benned is. Bár az arrogancia visszacsap, amiről szintén lehet olvasni a könyvben. Szóval csak ésszel.
A kreatív flow titkai és hogyan érheted el
Célja, hogy támpontokat adjon arra, hogy miként állíthatja magát az ember inspiráló kihívások elé. Stimulál arra, hogy valójában mit is kellene adni a világnak, és miként kezelhetők a túlzott elvárások okán kialakult csalódások. Segíteni szeretne abban, hogy az ember önmaga kedvenc kreatív alkotója legyen, hogy a célok ne csak az elérésből álljanak, hanem megélt, tudatos élmények legyenek. A siker megtapasztalása a beteljesedés tudatállapotában.
Az első fejezet a sokak számára ismerős kétségek, a suttogó démonok elcsendesítéséről szól.
Továbbá példát hoz arra, hogy egy-egy csábító munkaajánlatra vagy felkérésre olykor érdemes nemet mondani, őszinte mérlegelést követően. Az egyik oldalon a kreatív kiteljesedés billeg a másikon oldalon lévő önéletrajzban kapós strigulaként beírható alkotói robottal szemben.
Érinti a felelősség jelentőségét, miszerint mindannyiunkban ott van a végtelen lehetőségek hatalma: a kreativitás. Azt hangsúlyozza, hogy érdemes óvni és tisztelni az inspirációt, az intuíciót és a fentről, váratlanul ölbe hulló ihletet.
A kristálytiszta kreatív flowhoz elengedhetetlen ledózerolni minden begyökerezett, önsorsrontó mintát azért, hogy valóban világos legyen: nincs lehetetlen. Röviden, a kiindulási pont a megélt “bármi lehetséges” attitűd.
Felhívja a figyelmet a hamisnak ható üzenetekre, amelyek a munkaterünket elárasztó, fancy kreatív eszközök áradatából érkeznek. Fontos tudatosítani, hogy ezek csak eszközök – a kreativitás záloga egyedül az ember önmaga. Az út a szabad szellemhez ilyen apró, de gátló blokkok feloldásán keresztül vezet.
A kreativitás nem kontrollálható, de stimulálható. Az író tippeken és gyakorlatokon keresztül mutat utat, amelyeket érdemes végigcsinálni –különösen, ha valami akadályozza a kreatív kiteljesedést.
A kreatív teret tisztelni kell – az nem egy gyár.
Bátran ki kell mondani a pozíciót: író, festő vagy bármilyen kreatív alkotó az ember. Ha az olvasó önmagában nem hiszi el, hogy értékes és különleges teremtés, akkor erősítse meg azt szóban. Verbálisan is ki kell jelenteni: „Költő vagyok.”
“I am a creative spirit
I have no patterns and no limits.
I want to expand and break out into this world.”
A befelé figyelés kegyetlen valósága. Azok a folyamatok, amelyek senkire sem tartoznak. Az őszinte blokkok feloldása, amelyeken keresztül a szerző végigvezeti az olvasót, miközben emberi feloldó helyzeteket is felvázol.
Honnan tudja valaki, hogy elég kreatív-e az alkotása? A munka akkor helytálló, ha az alkotója kompromisszumok nélkül kiáll mellette – legyen szó akár egy tál spagettiről vagy egy festményről.
A könyv nagyító alá veszi az olyan kínos és frusztráló, önsorsrontó kérdéseket is, mint a munka halogatása, a “nem vagyok elég jó” vagy a “mi van, ha elbukok”. Mindegyik hátráltató berögződést szisztematikusan, emberi szemszögből, megértően kezeli, és javaslatokat ad a feloldásukra.
Teljesen őszintén szembesíti az olvasót a kínos kifogásaival. Ezért jó a könyv– segít elfogadni. Nyugi, nem vagy egyedül – ezt az élményt nyújtja az író saját munkatapasztalatain keresztül.
Az igazság jelentősége: amikor az ember látszólag sikeres és boldog, ám valami mégsem stimmel. Az önoltogatás, amikor kiderül, hogy a megszokott, sikeresnek nevezett tevékenységet valaki más miatt végzi az ember. Hogy a cél valójában nem az egyén saját célja, hanem mások által meghatározott– mondjuk a szülők által.
A siker útja nem csak kedvenc tevékenységek sorozatából áll, hanem vannak benne nem kívánt, de kötelező feladatok is. Az író személyes példáján keresztül mutatja be, miként lehet ezeket élvezetes folyamatokká alakítani.
Az elismerés
Az elismerés – ami elsősorban belülről kell, hogy eredjen. Csak azzal a belső energiával lehet átvészelni a mélypontokat a siker útján. Amíg az alkotó nem ismeri el önmaga jelentőségét és színvonalát, mindig ott lesz benne egy tátongó mély sóvárgás a lájkért.
“Let’s ask ourselves:
-What is recognition for me?
-What needs to happen for me to feel recognized?
-Why can’t I recognize myself?”
Érdemes elolvasni a könyvet?
Igen. Amikor még a seggemen volt a tojáshéj, hálás lettem volna, ha valaki elolvastat velem egy ilyen könyvet, ami megkönnyíti az alkotói válságomat.
Visszanézve pedig jó látni, hogy valódi folyamatokon mentem és megyek át.
Valóban szembe megy az író önmagával?!
Nem! Pontosan ezért érdemes elővenni újra és újra a könyveket, hogy szembe nézhessünk hasonló kijelentésekkel, mint amilyet a cikk elején kijelentettem. Egyszerűen van, hogy párhuzamosan több dolog zajlik intenzíven az ember életében, amitől másként csapódik le az üzenet. Matteo a könyv során szisztematikusan építi fel az önazonosság jelentőségét, még kijelentések szintjén is.
Nincs olyan, hogy pincér-színész vagy bolti eladó-író. Vagy ez, vagy az az ember.
Viszont a könyv fontos része az is, amikor elmagyarázza a célok és a valóság összhangjának jelentőségét. Miként épül fel az “én” ábra? Ki vagyok? Mit akarok? Mit csinálok? Mik a reális, elérhető céljaim?
A célok valóságalapja – ugyanis mindaddig, amíg az ember tudatos abban, hogy pénzkereseti okból átmenetileg végez egy bizonyos munkát, de mellette ápolja és fejleszti kreatív egyéniségét, addig stabil úton halad.
”…whenever I don’t feel proud, I know I’ve done mediocre stuff. And it’s not that it’s an obligation to develop only exceptional things – sometimes it’s okay to produce average outputs if they’re not that crucial – but you have to be aware of that.”
A könyv elérhető ITT.
