A “fake”-ség ne továbbja, olyat láttam, hogy behalsz

Időről időre, mint a hullámzás, előtérbe kerül a mesterséges intelligencia (AI) kérdése. Kreatív emberek rettegnek attól, hogy elveszítik a jövőbeli munkáikat. Ennek kapcsán még szemtanúi is lehettünk 2023-ban, egy 148 napig tartó sikeres sztrájknak, amikor Hollywood írói vonultak utcára jogaik védelmében. Mellettük vannak még magasan képzett, gondolataik tekintetében nagyra értékelt emberek is, akik kifejezik aggodalmaikat.

Yuval Noah Harari, közismert történész, filozófus, aki saját munkáját leginkább úgy foglalja össze*, hogy annak fókuszában a történelmi változások vannak, és nem a múltban zajlott események. A változások hatásait a jelenünkre és a jövőnkre vetítve tanulmányozza a múltat. Azok tükrében tart előadásokat napjainkról vagy jövőnkről.

Elmondása szerint, embertörténeti szemszögből megközelítve, a felgyorsult korunk egyik legnagyobb különbsége a múlthoz képest az, hogy az emberek már nem tudják meghatározni azt, hogy 20 év távlatában mik azok a releváns ismeretek, amelyek tanításra érdemesek a felnövekvő generációk számára. Nem találunk választ arra, hogy mi a stabilan és hosszútávon hasznos ismeret.

További meglátásai szerint az AI egyik legfontosabb tulajdonsága, ellentétben az ember által eddig létrehozott eszközökkel, az, hogy a mesterséges intelligencia önmagától képes döntéseket hozni.

Ezekkel a nézetekkel szemben persze vannak, akik teljes elfogadással és pozitív fényben látják a robotika fejlődését, vagy akár az egyéb mesterséges intelligenciára való hagyatkozásunk térnyerését.

Lásd akár a korábbi cikksorozatomat, amelyben Peter Brown Vad Robot trilógiáján keresztül ismertettem az író derűs, de komoly kérdéseket felvető meglátásait a témában. A sorozatban minden korosztályhoz szólva sikerült felvezetnie egy olyan sanszos jövőképet, amikor a robotok mindennapjaink részesei lesznek. A három kötetes kiadásban nem csak bemutatott egy “futurisztikus” világot, hanem azok etikai kérdéseire is kereste a választ. Bővebben itt, itt és itt olvashatsz a könyvekről.

Aztán ott vannak az iparmágnások is, akik a gyártósoraik mellé robotokat helyeznek (pl. az autóiparban). Talán ennél is fontosabb az egészségügy**: például az MR képalkotások esetében 2019-ben sikerült először tizedére csökkentett kontrasztanyag bevitele mellett elkészített 3D-s agyi felvételek képminőségét mélytanulásos módszerek segítségével (deep learning) teljes dózisú képek minőségére feljavítani. Rákszűrés követően a képek feldolgozása során, szintén sok esetben mélytanulásos módszerekre hagyatkozva történik az analizálás.

Összegezve, az életünket és világunkat teljes mértékben átszövi a mesterséges intelligencia jelenléte, és ezzel elérkeztem ahhoz a ponthoz, amire fel szeretném hívni a figyelmet.

A napokban futottam bele az Instán egy olyan oldalba, amelyről az első ránézésre azt gondoltam, hogy színészek mikroprojektek keretén belül, poén szintjén összeálltak bohóckodni. Azonban, tovább kattintva a profilra, a legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy mesterséges intelligencia alapú reklám- és szórakoztató tartalmak gyártásával foglalkozó oldal talált be. A profiljuk továbbá egy 2023-ban indított Youtube-csatornára vezet, amelynek több mint 2 millió követője van, és ahol úgyszintén a mainstream színészek AI-változatai adják a show-t. A hasonlóság az eredeti és a gépi színészek között megdöbbentő. A csatorna oldala előre leszögezi, hogy csak barátságos tartalmakat gyártanak, és álmuk egy Netflix-kooperáció.