Düh az alapérzelmi reakciók egyike az öröm, bánat és idegesség mellett.
Nincs benne semmi kifogásolnivaló. Sőt, ha az ember elkezdi elnyomni az érzéseit, akkor az hosszú távon komoly károkat okozhat a személyiségében.
Azonban a dühnek vannak szélsőséges formái, amikor átbillen az ember reakciója tettlegességig. Olyan állapotok, amikor az egyén disszociatív viszonyba kerül önmagával, azaz eltávolodik önmagától. Olyasmi tapasztalásokkal jár az az állapot, mint az álmodozás – day dreaming –, amikor nem sok infó marad az elmúlt pillanatokról. (Bocsi, nem, nem a gatya részegség, készség szituról van szó)
Tagadás az egyik legegyszerűbb önvédelmi mechanizmusa az egónak, amikor az elme lezár, és a puszta tények ellenére sem fogadja el a valóságot.
Uncsi, mi?!
Na figyelj!
Nem az, mert:
Egy örökzöld témát feszeget a legfrissebb Netflix-buzz, a Kamaszok minisorozata. Azért érdemes megnézni az egyébként szakmailag érdekesen kivitelezett, one shot technikával felvett sorozatot, mert egy olyan jelenségről szól, amivel te is találkoztál már kamaszkorodban. Azzal a különbséggel, hogy a te esetedben feltételezhetőleg nem eszkalálódtak az események szélsőséges irányba.
Egy kis geek, technika!
Na de, mi is az a mágikus “one shot” felvétel?! (Nem, még mindig nem felesről van szó.)
Nagyon egyszerű: egy teljes felvételből rakták össze az egyes epizódokat, amihez öreg róka rutin kellene. Vagy tehetség. Ez esetben pedig gyanúsan tehetségről van szó. A film központi témája egy kamaszról, Jamie Millerről szól, akit a színészszakmában bemutatkozó Owen Cooper alakít.
Spoilermentes sztori!
Egy középosztálybeli, tipikus brit, kisvárosi család történetét nézheted végig négy részben, mialatt az életükben egy meghatározott eseményen keresztül kibontakozik a pszichológiai dráma. Sallangmentesen. A sorozat feketén-fehéren végigvezet tinédzserkorod teljesen hétköznapi jelenségén: a heccelésen, szívatáson.
Ki ne látott volna kiborult tinit nekivágódni valakinek verbálisan, vagy akár a tettlegesség szintjére is lépve?
Ki ne ismerné az elme tagadás művészetét? Azt, amikor – jelen esetben – a szülő minden evidens tény ellenére mégis a szívére hallgat, és tagadja a valóságot, ezzel megvezetve legszűkebb környezetét, a szűk családot.
Az elme azt a blokkját, amit elemi átütő erővel ad át Stephen Graham, azaz Eddie Miller, Jamie apukája. A figura teljes négy epizódon keresztül él az elme védekező vákuumában, ami az utolsó pillanatokban törik darabokra.
Szentimentális, emberi, mély kifakadás szemtanúja lehetsz, ha kitartasz és megnézed a Kamaszokat. Megrázó és őszinte képsorok alatt érezhetsz együtt ezzel a szeretetteljes fazonnal, akinek tök oké családi élete volt.
A felelősség örökzöld kérdéseivel villantgat a sorozat.
Döntési dilemmák: menekülj, vagy maradj egy büntető helyzetben, a lakókörnyezet megosztó reakciói között.
Szemtanúja lehetsz egy család megrendülésének valós, nyers reakcióik tükrében. A one shot-nak köszönhetően pedig mindezt valóságshow-feelingben tálalva .
A düh kirobbanása kire róható fel először majd ismételten?
Mit kezdünk a begyűjtött információkkal?
Ki a felelős?
A sorozathoz a linket itt találod.
