Nem vagyok jól, de most nem azért írok, hogy elmondjam, mennyire értelmetlennek érzem az egész mindenséget itt körülöttem a hétköznapokban.
Nem azért írok, hogy leírjam, milyen kétségbeesett lépésekkel próbálom defibrillálni a kreatív flow-t a mindennapjaimban.
Nem azért írok, hogy elkeserítselek azzal, milyen távolra került a hétköznapjaim realitása a valós lényemtől, a szellemiségemtől.
Nem azért írok, hogy leírjam, mennyire le vagyok merülve.
Nem azért vagyok itt, hogy elkeserítselek. Nem azért jöttem vissza, hogy szomorúságot hozzak az életedbe.
Azért kerültem elő, hogy végigkísérjelek az év hátralévő részén.
Azért, hogy nehéz óráidban fényt tartsak az utadon.
Azért, hogy emlékeztesselek arra, milyen csodálatos értékké cseperedtél fel a saját, elképesztő súlyokkal pakolt életed során. Azért írok most, hogy elmeséljem, milyen jó érzés volt a minap szinte teleszívni a tüdőmet oxigéndús levegővel. Egy pillanatra újra megtapasztalni azt a színvonalat, amely számomra értékrendet mutatott.
Azért, hogy leírjam neked azt, hogy mit jelent számomra az, ha értéket látok testközelből.
Emlékszel, a minap boldogan meséltem neked, milyen csodálatos érzés volt újra látni az egyik régi tanáromat.
Egy rendezvényen beszélt az életéről — egy olyan életről, amely elismerést érdemel. Kitartóan és önazonosan haladt előre az életében, mindig a folyamatos fejlődés mentén. Egy olyan emberről van szó, aki teljes mértékig tisztában van a képességeivel, amelyeket életútja során minden mérföldkövével alátámasztott.
Az aurájáról tudok beszélni.
Arról a magabiztos, tapasztalatokban és ismeretekben gazdag auráról, amely 91 éves korára is életerős, aktív emberi energiával tölti meg a közeget ott, ahol megjelenik.
Ne hidd, hogy sétagalopp volt az életútja.
Voltak kifejezetten nehéz szakmai szakaszai is, amelyek szintúgy hozzájárultak a vitális önazonosságához. Olyan helyzetek, amelyeket fejben a maga javára kellett átdolgoznia. Addig-addig figyelt nyugalommal, amíg az élet fel nem fedte előtte az adott pillanatok jelentőségét és fontosságát. Azokat, amelyeken keresztül tovább tudta építeni az életét, a minőségi sikerútját.
Az előadás egyik pillanatában említést tett egy számára fontos idézetről, amely a kedvenc írójától származik, és valahogy így hangzik:
„Az ember életében két jelentős pillanat van: az első, amikor megszületik, a másik, amikor rájön a saját jelentőségére az életben.”
Persze ezek a ráébredések galád módon csak ritkán történnek meg nem akkor, amikor az ember úgy érzi, hogy a legnagyobb szüksége lenne rájuk. Sőt, inkább ezekkel ellentétben titokzatos módon, olyankor bukkannak fel, amikor nem is számít rá a lélek.
Ne feledd, hogy emberek milliói figyelik szeretettel és aggodalommal teli kíváncsisággal az utad.
Nagy felelősség nehezedik a válladra.
Én szorítok érted, hogy az utadon a rád kirótt nehézségeket a magad javára tudd fordítani.
Tartsd észben: te minta vagy sokak számára.
Hiszem, hogy az év hátralévő részében meg tudod mutatni, milyen is méltósággal és bölcsességgel viselni egy nehéz év záróakkordját.
Szerintem én is meg tudom élni méltón az életemnek ezt a nehéz szakaszát.
Csináljuk együtt, hogy egy nap mélyebb bizonyossággal mondhassuk: az élet szép.
