Szerelmi történetnek nevezik Luca Guadagnino legutóbbi, 2024-es filmjét, a Queer-t. A címéből le lehet következtetni, hogy ez az alkotás nem kifejezetten szól mindenkinek.
Azok, akik érzékenyen reagálnak a homoszexualitás kérdésére, vagy akik nagyon bepöccennek rajta, kérem, most még békésen navigáljanak el! Két okból is. Egy: az élet szép, kár lenne elrontani a pillanatot. Ez a bevezető figyelmeztetés arra szolgál, hogy a film feszkót okozhat, ami a személyes provokáció illúzióját keltheti – holott nem az. Kettő: a cikk spoiler-szerű tartalommal töltött ajánló egy kimagaslóan jó filmhez, amelynek a megszületését az élet csodájaként jellemezte a rendező, Luca Guadagnino.
Mert az valóban csodálatos film.
Azok, akiket nagyjából hidegen hagy, hogy ki kit, miként szeret – azaz a homoszexualitás, ez esetben férfiak közötti szerelem –, maradjanak, mert egy rendkívüli filmről van szó, és legrosszabb esetben menet közben ki lehet farolni. Persze azok, akik nyitottak, és nem jönnek zavarba férfi testiségtől: hajrá, tessék csak tovább olvasni!
Eredet
Luca Guadagnino több évtizeden át dédelgetett álma volt megalkotni William S. Burroughs Queer című könyvének filmadaptációját. Ez nem volt egyszerű feladat.
Tudni kell a könyvről, hogy a Junkie önéletrajzi novella második felvonása, amelyben a heroinfüggő szerző színt vall homoszexualitásáról. Az amerikai író a könyvet a háborút követően, 1953-ban írta meg. A terjedelme ugyan csekély, de a nyílt őszinteséggel megfogalmazott homoszexualitás témája rizikós volt a kor kiadóinak. Ezért csupán 1985-ben került először kiadásra.
Függetlenül attól, hogy a szerző nagy rajongója és barátainak kevesek egyike, Jack Kerouac író elsöprő sikert látott a könyvben. Sőt, J.K. meg volt győződve arról, hogy a keleti part homoszexualitás témájával foglalkozó kritikusai egyenest imádni fogják az alkotást. Azonban a csend évekbe nyúlóan hosszúvá vált.
Egy csepp definíció
Érdemes kitérni a címre: Queer. Ugyanis az 50-es évek elején, amikor a könyv született, a queer jelzőt kifejezetten meleg férfiakra használták negatív felhanggal. Érdemes elképzelni az amerikai középkorú férfiakat, családdal az oldalukon, míg az éjszaka leple alatt önmagukat próbálták megérteni egy, a jelenségtől teljesen elzárkózott társadalomban. Nem egyszerű helyzet. A fura pasasok esete. Ezzel szemben azonban napjainkban már többrétegű értelmet kapott a kifejezés, amit leszbikusokra, homo-, biszexuális és transz emberekre használnak, akik aktívan tesznek a jogaikért, társadalmi helyzetük elfogadásáért.
Nos, a téma
Borzasztóan együgyű lenne egyszerű szerelmi történetnek bélyegezni a Justin Kuritzkes által át- és továbbírt Queer könyv filmverzióját. Azért, mert olyan egyedülállóan magas szintű színészi jelenlét sorakozott fel a produkció első pillanatától kezdve az utolsóig, ami túlmutat azon, hogy X beleszeretett Y-ba. Daniel Craig színészt, akit sokan már temettek a 007-ek után, olyan elemi erővel látjuk újra. Egy 40-es évei vége felé járó, lelkileg halmozottan rokkant és sokszoros anyagfüggő queert, William Lee-t (köznyelven szólva „buzit”) formál meg, aki mélységes szánalmat kelt.
Zsíros hajjal, undort keltő negédes mosollyal, ahogy állítólag szerelemtől vezérelve koslat egy jóképű, életerős pasi, Karl Steinberg (Daan de Wit szerepében) után, aki újonnan költözött Mexico Citybe. Ritka tökéletességgel ábrázolja a drogoktól, piáktól elráncosodott, friss húsra éhező fickót Daniel Craig metamorfózisában – vastaps.
De figyelj, mert a film szép! Ugyanis mindez kontrasztba van állítva azokkal a pillanatokkal, amikor nem kínozzák az elvonási tünetek az embert. Akkor villannak meg azok az együttérzésre és szimpátiára sarkalló emberi vonások, amikor Lee még nincsen szétcsavarva a drogoktól, és még nem szédült a mámoron túli önmegalázó ittas állapotba. Egy olyan meleg faszit láthatnak a nézők, aki a csodálattól megbabonázott, szerelmes, őszinte érdeklődéssel a tekintetében követi a fiatal fickót, akit végül elvisz magával egy spirituális utazásra. Ezek a pillanatok adják meg annak a lehetőségét, hogy a moziban ritkán látható képkockákon a férfiak között zajló testiség során áthasson a törődés. A szerelem összhangja. A tisztaság.
Az, hogy ez a film nem kapott egy díjat sem, sokat mond arról, hogy a filmipar mozgatórugói még rozsdásak és lehet még mindig az Akadémia egykori alapítójának Luis B. Mayer-nek készülnek a filmek: “Cups and awards, they’d kill themselves to produce what I wanted”. Tény, hogy négyen távoztak a filmről. Azok azonban, akik bent maradtak, vagy ez a cikk után nézik meg azt, egy parádés mozit láthatnak. A film képi világa az ötvenes éveket idéző, alulszaturáltabb, szépia irányba hajló látványvilággal dolgozik, amely a szexualitás szokatlanságán is átlibbenti a nézőt. A finom technikai megoldások: a transzparens képek a vágyak kifejezésére. Az élethűség.
Mert gyönyörű. Mert szánalmas. Mert keserű. Mert magányos. Mert rettenetesen üres. Mert mély. Mert teljes. Mert félelmetes az igazság, aminek a küszöbéről Karl visszafordult: a szerelem. Az összefonódástól elemi szinten.
Forrás: HWJ – Oxford University Press, James Brown Faculty of History, University of Oxford; Film at Lincoln Center; Venice Festival, Daniel Craig – Queer
Képek forrása: Várják gazdájukat, itt!
HA szeretnél napra kész lenni hasonló érdekes cikkekből, vagy csak kikapcsolnál és olvasnál kultúráról lazán, akkor iratkozz fel a Heti Mocsok hírlevelére az oldal alján. Ha megtisztelsz a feliratkozással, akkor kérlek csekkold le a spam mappádat, mert a megerősítő email sajnos oda is landolhat 🙁 .
