Klein Rózsaként látta meg a napvilágot 1900-ban Magyarországon, de a világ már Rogi Andréként ismerte meg. Élete, bár külön utakat járt be, sok ponton összecseng Frida Kahlóéval.
A metszet
A sors mindkét művésznőt fűzőbe kényszerítette, Rogi súlyos gerincferdülésben szenvedett, emiatt rendszeresen vasfűzőt kellett viselnie. Mind a ketten a fotográfia nagy hódolói voltak. Mind a ketten a festészet szerelemesei. Rogi pályáját festő-képzőművészként kezdte, majd Budapestről az európai avantgárd központjába, Párizsba költözött, hogy ott kamatoztassa képességeit.
Párizs: a fordulat városa
A virágzó, kulturális nagyvárosban lehetősége nyílt megismerkedni több emigráns magyar művésszel, köztük későbbi férjével, André Kertésszel is. Itt, ezen a ponton vett szakmai fordulatot az élete is, hiszen egykori férje ismertette meg őt a fotográfiával. Itt ez az életszakasz is azonos Frida Kahloéval: mindkét művésznő csodálta és végtelenül szerelmes volt művész férjébe. Mindkettejüket megcsalták. Rogi pedig rövid házassága alatt berobbant az avantgárd művészi világba.
Soha ne fényképezz olyasmit, ami nem hoz lázba; csak azt fotózd le, ami szenvedélyesen érdekel.
Rogi
A test művészete: fény, árnyék, forma
Kezdeti munkái: fény-árnyékkal lágyan súrolt aktjai nagy elismerésre tettek szert. Figyelme aztán egyre inkább a portréfotózás irányába fordult. Budapesten, születésének 125. évfordulója alkalmából, a „Több fényt, több árnyékot” kiállítással adóznak nagysága előtt.
Elismerések és modellek: Breton, Picasso és a világ galériái
Szakmai érdemei és sikerei közé sorolható többek között az, hogy a francia író, költő, André Breton beválogatta képeit a szürrealista prózai gyűjteményébe, az Amour fou (Őrült szerelem) kötetbe. Maga Picasso is nagyra tartotta Rogi képességeit. Munkái pedig a világ legnevesebb galériáiban találtak otthonra. Nagyformátumú kamerája előtt számos nagyság állt türelmesen modellt, a hosszú expozíciós időnek köszönhetően. Ez a technikai kivitelezés, valamint a fotóelőhívás iránti szenvedélye által készülhettek el alanyai karakteres imázsai. Mindegyik képe a művészekre erősen jellemző tulajdonságát emeli ki, amitől egyedülálló sorozattá nőtték ki magukat portfóliójában.
Technikai ismereteken túl szükség volt a bizalmat gerjesztő természetére is, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy modelljei önmagukat átadva, hosszan kitartsák a megálmodott pózokat. A képek előhívása során a sötétszobában, retustechnikákkal tovább formálta az alkotásokat, míg azok elérték a kívánt hatást.
A lélek arcai – portrék a sötétszobából
Picasso egyik portréja esetében a festőművész szúrós, analizáló tekintetét fogta meg Rogi, míg pupilláit a sötétszobában természetellenesen nagyra nagyította – ezzel a művész éles, elemző személyiségét hangsúlyozva. A fény–árnyék játék keretén belül Luis Buñuel portréja is tekintetcentrikus, intenzív felvétel, míg Mac Jacob költő-festő portréja a nosztalgia időtlen bizalmának pillanatát tükrözi.
Charles Peignot, a tipográfia kiemelkedő alakjának sokat mondó, természetes magabiztosságot tükröző élethű fényképe pedig a letisztult irányt képviseli Rogi sokszínű fotográfiájában.
Az öröklét képei – dokumentumtól absztrakcióig
A művésznő élete során a dokumentarista stílusban is jeleskedett, amin keresztül továbbra is érzékelhető a fény–árnyék magas szintű eszközhasználata. Az avantgárd vonalat pedig absztraktabb képei és torzói képviselik, amelyek a fényképezés rajongóit Rogi kiválóságára emlékeztetik.
Munkásságának köszönhetően 100 év távlatából is számtalan művészi nagyság személyisége hűen köszön vissza képein keresztül – ahogyan Rogihoz hasonlóan Frida Kahlo fotográfiai gyűjteménye is a színes kulturális élet színét rögzítette az örökkévalóságnak.
Mert mindketten tudták: a fotográfia számít.
Frida Kahlo fényképezés iránti szenvedélyéről ITT olvashatok.
A képek mindegyike a kiállításon készült és saját felvétel.
