Álmodtál már valaha arról, hogy egybegyúrd Tom Cruise Mission Impossible csodás kalandjait Tarantino hangulatvilágával a Kill Bill-ből? Majd, az egészet bedobod háborús közegbe. Nem is akárhova! Hanem egyenest fel, északra a Finnekhez a második világháború végcsatáiba.
Nem?!
Ne aggódj, mert 2022-ben Jalmari Helander nagyot mert. Ugyanis filmre álmodta azt, amit neked talán nem sikerült eddig.
De, ne bánkódj soká!
Bepótolhatod, mivel a Netflixen pörög most az álom film, ami egy öreg aranyásóról és a kutyájáról szól.
A film ábrázolása: a színek északi, hideg árnyalatú alulszaturáltsága nagyon jól erősítik az időközönként megjelenő olyan erős operatőri képeket, amik a háborús-akciófilm bárgyú pillanatait “wow” szintre emelik. Nem is akárhogy! Ugyanis a képkivágások mellett a hideg-meleg tónusok elbeszélői eszközként szolgálnak a történet kibontakozása során.
A film egyszerű lényege az, hogy a bácsi erején felül, minden elszántsággal be akarja váltani a messzi Lappföldön kicsákányozott aranyát vaskos zsugára. Igen, ám, de mint a western filmekből már megtanultuk: ahol arany van, ott útonálló is akad. Ez esetben pedig főhősünk és a kutyája egy kisebb brigád náciba ütközik. Azok a nácik meg felfedezik az öregnek a dugi kincsét, így el tudott indulni a film huza-vonája. Kié a kincs?! Enyém, tied, övé! Egyik sem!
Vagy mégis?
Ami, pedig a szó-fogyott szereposztást illeti: érdemes a figyelemre Akasel Hennie, aki a gonosz Brunó tisztet kiemelkedően jól alakította. Mellette, szintén a náci Wolf, Jack Doolan is szóra érdemesen hozta a rá szabott figurát. A főhőst sajnáltam, de a film végére te is belátod majd, hogy ügyes és strapabíró gold digger Jorma Tommila, azaz Aatami.
Persze, mint tudjuk, hiába játszik jól és hitelesen egy színész, ha az operatőri munka gyatra. Mint azt fentebb már írtam, ez esetben Kjell Laggeroos munkája nem tekinthető annak. Kapott is érte egy kisebb díjat a Katalóniai Nemzetközi Filmfesztiválon. Sőt, tovább megyek! A film teljes egészére igaz, hogy igyekeztek az alkotás során. A casting munka kiválóan lett elvégezve, ami a brit Martin Ware nevéhez köthető. A teljes szereplői gárda minden egyes tagja csak emelt, amúgy az egysíkú sztorin. Ezidáig már kiderült, hogy a filmnek a hangulata jól lett ábrázolva és a színészek is adják a hozzájuk fűzött reményeket. Azonban a zenei aláfestéssel Juro Seppå és Tuomas Wäinölä rendesen mellé lőttek. Nem azért, mert maga a zene rossz, hanem a stílus nem egyezik a történettel. A zenei stílus nem korhű, mi több, kifejezetten zavaró a film elején. Összegezve, neked készítették a Sisut, ha bírod a gyepálást és az egyfős hősfilmeket.
