All-time favourite camera and lens combination?
“That make no sense, that’s why I carry 5 cameras.”
Sylvia Plachy
Sylvia Plachy a PUNK, aki elhozta az ajándékait a 20. századi Amerikából és azon túl.
PUNK, de nem úgy, mint Bruce Gilden, hanem nőiesen-nyersen PUNK!
A válasza a kérdésemre, hogy melyik minden idők kedvenc kamerája?
Miközben rám nézett azzal a magabiztos, velejéig ható tekintetével, ennyit mondott az én interpretációmban:
Cicus, 5 kamerát hordok magammal!
Sylvia Plachy magyar származású fotósról nem sok anyag van fent a neten, de cserébe kiadott 6 izgalmas albumot.
Tanóra: töri.
Dióhéjban annyit azért érdemes tudni róla, hogy magyar – és ’56-ban disszidáltak Budapestről a családjával, amikor még csak kislány volt. Két év bécsi dekkolás után végre eljutottak New Yorkba. Ott letelepedtek. Sylvia pedig fotográfiát kezdett tanulni. Az oktatója javasolta, hogy keresse meg a szintén magyar disszidens André Kertészt, mert szerinte a látásmódjuk fedik egymást. A találkozás után szoros kapcsolat alakult ki a két magyar fotós között.
Sylvia egy interjúban elmesélte, hogy életében egyetlen igazán jó kép készült róla – azt pedig nem más készítette, mint Bandi bácsi, ahogy ő hívta Kertészt. A Capa Központban pedig Kertész mellé – amiről ITT olvashatsz – Sylvia Plachy életmű-szerű kiállítás nyílt. Nem is akármilyen, hanem PUNK!
A rendhagyó tárlat.
Ajándékok a XX. századból és azon túl.
Az ajándékok néhol plakátformában vannak a falakra tűzve, míg máshol keretbe foglalt, szép nagy klasszikus nagyításokat lehet nézegetni – anélkül, hogy bárkit is befolyásolna a dátumozott képaláírás. Ezt az érzést, a szubjektív benyomás szabadságát tovább erősíti a kiállítás koncepciója. A kontrasztot fokozza, hogy néhány kép szerkesztőségi környezetben jelenik meg, eredeti magazinformában, szövegkörnyezetben (magazinfotó!).
Más képek viszont teljes meztelenségükben, szabad asszociációra és érzésre építve tárják elénk a ’80-as, ’90-es évek amerikai életének dokumentumait. Ez a hozzáállás egyébként Sylvia fotográfiai szemléletét is tükrözi.
Letisztult, légies – és mégis PUNK.
Punk az attitűdjében. Abban, ahogyan vallja: a világra a saját, egyedi módunkon kell reagálnunk – a kameránkon keresztül. Miközben hűek maradunk önmagunkhoz. A fotósnak meztelen őszinteséggel kell interpretálnia a valóságot.
Egy jó képet nem elég meglátni – meg is kell érezni.
Sylvia Palchy
Közben meg klasszikus is.
Klasszikus egyebek mellett, mert közismert fotósok képei is visszaköszönnek belőle. De ezek a hellók mindig indirekt köszöntések. Az időnként ismerősnek ható hasonlóságok a kortárs kollégákkal való barátságok lenyomatai – mély, megélt pillanatok kivetülései.
Sylvia maga is hangsúlyozta egy korábbi interjúban: nem más fotósok inspirálják. Hanem az élet egyéb dolgai.
Ezeknek az ismereteknek a fényében érdemes ellátogatni a Capa Központba, és megnézni Sylvia Plachy kiállítását, amely a korábbiaktól eltérően mutatja meg azt a világot, ami a kamerája előtt zajlott.
Baby calm down, better calm down,
Patti Smith
In the night, in the eye of the forest
There’s a mare black and shining with yellow hair,
Forrás:
OvationTV | Close up: Photographers at work
Sylvia Plachy interjú, Műcsarnok, Sylvia Plachy kiállítás Sepsiszentgyörgyön,
Sylvia Plachy Lucie award
Képek a kiállításról, eredeti Heti Mocsok cuccok.
HA szeretnél napra kész lenni hasonló érdekes cikkekből, vagy csak kikapcsolnál és olvasnál kultúráról lazán, akkor iratkozz fel a Heti Mocsok hírlevelére az oldal alján. Ha megtisztelsz a feliratkozással, akkor kérlek csekkold le a spam mappádat, mert a megerősítő email sajnos oda is landolhat 🙁 (Anyagi okokból jelenleg a Mailchimp ingyenes verziója van használatban).
