– Miért nem tudsz már úgy koncentrálni, mint régen?
Neked is feltűnt már, hogy mintha a környezeted figyelme egyre felszínesebb lenne?
Észrevetted magadon, hogy kopik a fókuszod?
Lökted már félre a telefonod azzal, hogy elég volt, unod a Fész, Insta meg a TikTok végtelen pörgetését?
Érezted, ugye?! A fílinget, hogy valamit tenni kell, különben elpereg az életed, miközben a telódat pöckölöd.
Na figyelj, mert van egy jó hírem: nem vagy egyedül.
Sőt, annyira nem, hogy mára egész tudományág foglalkozik ezzel a kérdéssel:
„Hova kopik az ember figyelme?!”
– és nem is egy könyv született róla.
Ha neked ciki, majd én kiolvasom helyetted:
A tönkretett figyelem.
A könyv szerzője, Johann Hari, is hasonlóan érzett. Mintha ólomsúllyal a nyakában próbálna csak sodródni az árral. Az élettel. Felszínen maradni a rengeteg feed, lájkvadászat és az online trendek állandó üldözése közben. Függőként csekkolta a telefonját. Azt nézte, hogy a posztjai hány lájkot kaszáltak – és mennyi idő alatt. Megzuhant, ha a szívecskék nem hozták a számokat.
Aztán egy nap besokallt önmagától.
Kipattant a fejéből: remete lesz.
Digitális remete. Addig biztosan, amíg megszabadul a függőségétől, a telefonjától, és pótolja az elmaradásait.
Aztán – a tapasztalatból – könyvet ír.
Így történt, hogy a közismert amerikai újságíró egy szép napon bejelentette a közösségi médiában: három hónapra felszívódik.
– Bruh, milyen jó neki, igaz?!
Bárcsak én is felszívódhatnék három hónapra, alkotói okokból.
Sziasztok, léptem… a számlák meg csak jöjjenek.
Digitális aszketizmus
Szerzőnk az elvonókúrája első napján egy őskövület laptoppal, és még régebbi telefonnal kiköltözött egy idilli kis városkába. Ahol hamar rá kellett jönnie: a figyelmünk korrodálása nem merül ki a napi telefonhasználatban.
Nem (csak) a scrollozás a baj.
Silicon Valley: hajsza a figyelmedért
A techcégek célja egyszerű: minél tovább ott tartsanak a saját felületükön. Téged. Engem. Mindenkit. Ez pedig azt jelenti, hogy végtelen mennyiségű infóval kell ellássanak, különben továbblépsz – és azt nem engedhetik, mert bukják a reklámpénzeket.
A végtelenített keresési eredményeket egy bizonyos Aza Raskin nevű fejlesztőnek köszönhetjük. (Jef Raskin fia – ő fejlesztette ki Steve Jobsnak az első Apple Macintosht.)
Aza gyökeresen átírta a keresési élményt: megszüntette a „következő oldal” gombot –azt a pontot, ahol a felhasználó döntés elé került: még, vagy elég.
Így jött létre a végtelen eredménylista.
Ez az apró módosítás úgy szaladt végig a kaliforniai Szilícium-völgyön, mint egy tűzvész.
Egyszerűbben: neked sikerült már valaha letekerni a Facebook aljára?Arra a pontra, amikor a szolgáltató azt mondja: „no more feed”?
Nagy valószínűséggel nem.
És nem is fog.
Mert az az egyszerű kódmódosítás, amit Aza elvégzett, oda bilincsel a telefonod képernyőjéhez. Pörgess halálodig.
Jogos, ha felhördülsz.
Azonban a tettéért nem kell utálni a csókát – felfogta, milyen terhet rótt a felhasználókra, és bánja már.
Érdekességképpen:
a 2020-as években végzett számítógépes megfigyelésekből kiderült, hogy egy átlagos amerikai főiskolás hatvan másodpercenként vált feladatot.
Magyarul: egy percnél tovább alig bír egy dologra figyelni.
És ami ennél is durvább: átlagosan csak tizenkilenc másodpercig tud fókuszálni egy adott témára. Szomorú.
Továbbá:
ha egy elmélyült munkafolyamatodból – elég hozzá egy telefonpittyenés – kibillensz, közel húsz percnyi agymunka kell, hogy újra visszatalálj az elmélyült fókuszba. Döbbenetes extra meló.
Agyunk, figyelmünk védelmében tehát az első lépés: némítsd le az értesítéseket.
Az emberi agy – úgy, mint az izmok – trenírozható.
Ezzel az apró lépéssel már távolodsz a kimerült, üres életérzéstől.
Viszont sajnálatos módon több van a történet mögött, amiért hullafáradtnak, kiégetnek érezheti magát az ember.
Ezeknek az okoknak járt utána Johann Hari.
A könyve az önbeteljesítő írások közé nem sorolható – szó sincs arról benne, hogy tedd ezt vagy azt, amitől szuper jó lesz neked.
Inkább emberi fogyasztásra alkalmas módon van tálalva több tudományos megfigyelés, amit rohanó világunk terhe alatt cipelünk nap mint nap.
A könyv azt is megmutatja, milyen lomha tempóban tesz az ipar az emberek egészségéért. És mennyivel többet tesz például az Európai Unió a lakosságért, Amerikához képest – ahol a Google a Gmail algoritmusain keresztül a magánlevelezések stílusát és tartalmát elemzi, majd a saját hasznára használja fel.
Mint a cikk írója, a könyv olvasása során többször éltem meg felszabadult pillanatokat. Megértőbb lettem önmagammal, és könnyebben navigálok a hétköznapok során.
Azt gondolom, hogy ennek az aprólékos és hiteles könyvnek ott a helye minden ember könyvespolcán – mert még nyerhetsz.
Visszakaphatod a figyelmed. A flow élményt.
Azt, amiről Csíkszentmihályi is írt.
Mert olvasni érdemes.
Korábbi ajánló a “Ha neked ciki …” sorozatból ITT található a sikerhez vezető útról.
