Egy csepp lehetőség a csendre a karácsonyi nagy hajrá során. Kiállításajánló. Lélegezz.
Szaladják “Taikyo” István gondolatai nyomán: az ikonok megfestése előtt az alkotók előimádkoztak. .. Megfelelő szellemi nyugalom és lélekállapot kellett ahhoz, hogy hitelesen át tudják adni azoknak a szent képeknek a jelentését.
A kiállítást megnyitó felvezető gondolatot követően pedig röviden az alkotóról, aki Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, ezen felül pedig 1997-től Zen-gyakorló és a Pest belvárosában található One Drop Zen vezetője. Ez alkalommal a fametszetek egy ősi japán mesterével, Hiroshigével, hívja el az érdeklődőket egy olyan pillanatvilágba, ami úgy hat, mintha az alkotó visszapillantó tükréből látnánk az utazások kimerevített állapotait. Egy kis csavarral ugyan, de valahogy úgy, mint ahogyan a japán nagymester tette azt a maga idejében; a saját megélt pillanatainak egy-egy fába metszett nyomatain.
A jelen kiállítás alkotásai meditatív képekből állnak össze. Az akvarell papírra készített kísérleti, vegyes: a tus festést és a panoráma-fotótechnikát ötvöző művek célja segíteni a látogató tudatát fókuszálni. A koncentráltság és az azon keresztül való találkozás a képek valódi jelentésével a letisztult elmében.
A művek készítésekor Taikyo elengedhetetlen jelentőséget tulajdonít a fehér alapnak. A keretszerű fehér terek részesei a képeknek. A centrumban lévő aktívabb felülettel együtt közösen tekinthetők egy egységnek. További értelmezésében pedig a tudatunk, a felébredés pillanatának is a kivetülése az. Innen indulunk. Tabula rasa, majd tovább haladva az alkotások belsejébe, megindulnak az érzékelések. Mint akár a “jó reggelt” ezredtöredékének pillanata. A fehér fényből létrejövő világ lenyomatai a képek.
Az alkotások megéléséhez javasolt elengedni az elme minden asszociatív rákapcsolását. A művek végleges, elkészült állapotai pedig minden alkalommal egyediek, hiszen a befogadóval együtt érik el végleges jelentésüket, befejezett állapotukat.
Pontosabban a jelentésük nem más, mint a néző elméjének a szavakkal kimondott pillanata előtti benyomások. Hozzájuk vezető út pedig a csendes tudatállapoton vezet át. A nyelv, a beszéd és a magyarázat felesleges hozzá.
Néma utazásra hívnak.
Az alkotásokon megjelenő ecsetvonásokban nincsen jelen a művész gondolata. Tény, hogy ott vannak a vonások, amik textúrát adnak a képnek, de csak a tapasztalás a “funkciójuk”. A több rétegben, különböző kikeverésű tussal lekent elnyújtott természetképek lényege a lecsendesedett elme percepciója. Nem az alkotó gondolata. Ez az elnyújtott hatás pedig az úgynevezett cinemascope-film 21:9 méretarányait felhasználva van érzékeltetve.
A kiállítás másik felében, a kis képeket tekintve Hiroshige féle kevés színhasználata inspirálta az alkotót. A felvételek mint egy apró ablakokon keresztül nézve mutatják be az idő múlását képről képre, pont úgy, mint Hiroshige sorozatalkotásai. A színek minden egyes kockában jelentősen ki vannak dolgozva. Különböző intenzitással van jelen ugyanaz a 6-8 szín. Technikájában a kisméretű objektívvel rendelkező telefon fényképezője által nyújtott, lyukkamera szerű végtelenségig ható mélységélességet használta fel az alkotó arra, hogy elkísérje a nézőt a lecsillapodott elme állapotához. A transzcendens világ előtérbe helyezése, a csend megalkotása, a zajos gondolatok leállítása és azok kiengedése a végtelenbe maga az út a képek megéléséhez.
Itt részlegesen szemben találhatjuk magunkat Hiroshige olykor igen intenzív mozgásokat kimerevítő pillanatképeivel, amit Taikyo “szamuráj” fényképszerű lenyomatoknak titulált, mivel a kiállított kis méretű képek is a meditatív fotográfia jegyében készültek, ám együtt nézve őket az idő múlását merevítik ki.
Körbejárva a kiállítótermet, a művész elárulta, hogy a kiállítás koncepciójában az egymással interakcióban lévő képek része a hiba is. Pontosan úgy, ahogyan a japán teaszertartások során a tökéletesen berendezett asztal csak akkor tekinthető elkészültnek, amikor a szertartást vezető az egyik tárgyat kimozdítja a tökéletes egység harmóniájából, ezzel a mozdulattal életet adva annak. Pontosan ezt a filozófiát alkalmazva mozdította ki az alkotó is a nagyképek kiegyensúlyozottságát egyik alkotásával, amit most nem fogok megnevezni.
Láss.
A fotókat én készítettem
a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban január 19-ig
látható a kiállítás.
47
