Meglépnél a valóság állatkertjéből?!
Unod, hogy embernek nevezett társaid, mint veszett hiénák, vetődnek a náluk nehezebb és kiszolgáltatottabb helyzetben lévő embertársaikra. Eleged van a hajszából? Akkor maradj, mert lehet, van egy tippem, ami bejöhet neked is. Ez alkalommal ismét a Mai Manó Házba csallak egy kicsi, de annál kedvesebb kiállításra: Ylla – A modern állatfotózás születése.
Született: Koffler Kamilla, 1911-ben, Bécsben, az akkori Osztrák–Magyar Monarchiában. Az állatok iránti szeretete már egészen fiatal korában megmutatkozott: családi elbeszélések szerint a rokoni nemtetszés ellenére kóbor kutyákat és macskákat fogadott be az otthonukba.
A Belgrádban végzett egyetemi tanulmányai során szobrászatot tanult, ahol az állatok iránti szeretete továbbra is élt. Első fizetett megbízása egy erdei élőlényeket ábrázoló fa dombormű volt. Ekkoriban vette fel az Ylla nevet, ugyanis szerbül a Kamile tevét jelent. Érthető.
Beleveszni a pillanat mágiájába
Művészi képességeit Párizsban folytatta, ahol fotográfus inasként kereste a kenyerét a szintén magyar származású Erzsi Landau (Ergy Landau) mellett. Ez idő alatt hamar elsajátította a fotográfia akkori fortélyait, ezzel a sors megpecsételte életét. Barátok és ismerősök házi kedvencein gyakorolta és fejlesztette ki az egyedi portrétechnikáját, amely mély bizalmat sugallt.
Hátszéllel könnyebb
Munkáját bemutatta mesterének, Landau-nak, aki a ritka tehetséget felismerve segítette Ylla önálló karrierjének beindulását. 1933-ban megnyitották az első párizsi kiállítását, ami elsöprő sikert aratott. Ezt követően egyenes út vezetett saját állatportré-fotóstúdiója megnyitásához.
Harmincas évek – Az esszencia megszületése
Induló sikereit követően egyre több magazin kezdte publikálni munkáit, ami felhívta a nemzetközi ügynökségek figyelmét is. Így került kapcsolatba a szintén magyar származású Charles Rado-val, a Rapho fotóügynökség vezetőjével, aki továbbvitte Ylla egyedi fotográfiájának hírét.
1937-ben megjelent első fotóalbuma, Kutyák – míg egy másik, szintén kisméretű album Macskák címmel. Továbbá képeivel illusztrálták az Állatok beszéde című tudományos könyvet is.
Teljes szakmai bizonyossággal kijelenthető, hogy a harmincas évek végére kiforrott az egyedi, mély empátiával, bizalommal míg humorral vegyített fotográfiai stílusa, ami Ylla védjegye lett.
Második világháború – Új kezdet Amerika
A zsidó gyökerekkel is rendelkező Ylla számára nem sok maradása volt Párizsban. A város elfoglalása előtt néhány nappal egy amerikai segélyszállító teherautó platóján bújva menekült a nácizmus elől, amely akkoriban összesen közel 17 millió áldozatot követelt – és amelynek sötét felhői ismét fenyegetően gyülekeznek. Bölcsen a negatívjait már előre, kimenekítette a fővárosból, azonban a francia Vichy-kormány politikája miatt egyértelművé vált: el kell hagynia Európát.
Több száz művész egyikeként ő is a The Museum of Modern Art egykori igazgatója, Alfred H. Barr Jr. és felesége, Margaret Scolari Barr segítségével szerzett amerikai vízumot, Varian Fry újságíró és az Emergency Rescue Committee (ERC) alapítójának közreműködésével. A független csoport célja a nácizmus által veszélyeztetett európai értelmiségiek kimenekítése volt. Ennek köszönhetően Ylla 1941-ben egy SS Winnipeg* típusú óceánjárón menekült Chilébe, majd ugyanabban az évben célállomására, New Yorkba.
USA-karrier
A kiforrott, empatikus fotográfiai stílussal rendelkező Ylla hamar talpra állt New Yorkban is, ahol nyitott egy stúdiót, ami a helyiek egyik kedvence lett.
Világos: ki ne szeretne egy-egy cuki képet a háziállatáról?
Azt mondják, a jó hírek gyorsan terjednek.
A negyvenes években a Life magazintól kezdve a neves National Geographic-on keresztül számtalan magazin publikálta képeit. Szenvedélyét jól példázza, hogy nem egyszer hazavitte modelljeit, akikkel együtt élt azért, hogy mélyebben megismerje személyiségüket. Ennek köszönhetően készíthette el róluk a hiteles portrét, amely hűen tükrözte az állat személyiségét. Egy alkalommal egy tigriskölyök egy teljes héten át osztozott az otthonával, miközben Ylla dokumentálta kibontakozó személyiségét.
A siker gyümölcsei
1944 és 1954 között tíz könyve is megjelent, ezek egyike, a legjelentősebb az Állatok címet viselte. Gyerekeknek szóló képeskönyvei közül az egyik Az álmos kis oroszlán, míg egy másik jelentős munkája ebben a zsánerben a Két kicsi medve volt. Szakmai jelentőségük: a fotográfusnő bebizonyította, hogy a fotókkal illusztrált könyvek is le tudják kötni a gyerekek figyelmét, akárcsak a rajzokkal illusztrált mesekönyvek.
Ylla és a vadon állatai – Az 50-es évek
Kelet-afrikai kalandok – A szabadság íze
Közel 6000 km, három hónapos expedíciója során megértette, hogy soha többé nem lesz képes állatokat ketrecben fotózni. Afrika vadállatainak szabadsága elvarázsolta, és egyben rávilágított a szabadság erejére. Ennek köszönhetően 1955-ben megjelent Afrika állatai című albuma.
“Amikor visszatértem New Yorkba, félelemmel töltött el a gondolat, hogy újra felkeressem az állatkertet; féltem, hogy lehangolónak találom majd az utam után, érdektelen lesz, untat. Csak akkor tudok dolgozni, ha érdekel és szórakoztat, amit csinálok. De rájöttem, hogy ‘beavatott’ lettem, és csak annál nagyobb együttérzéssel és szeretettel vagyok a fogva tartott állatok iránt. Amikor újra találkoztam velük, olyanok voltak, mint azok a külföldi barátok, akiknek az ember megismerte a rokonait, szülőföldjét. Közelebb kerültek hozzám az állatok. Jobban értettem őket.”
A francia filmrendező Jean Renoir javaslatára India felé fordította figyelmét, és ahhoz, hogy beteljesüljön élete következő nagy expedíciója, az indiai Mysore maharadzsa támogatását kérte, aki maga is nagy vadállat-rajongó volt, így 1954-ben meghívta a Mysore Dasara Fesztiválra.
A varázslatos India – Az utolsó nagy expedició
Hét hónapig tartó elmélyülés az indiai vadvilágban és kultúrában. Utazása során számos állatot és azok kultúrához való kapcsolódását dokumentálta Rolleiflex kamerájával. Egy alkalommal hollywoodi ismerőse, a rendező John Huston elhívta oroszlánvadászatra. Tapasztalatai után kijelentette, hogy ő továbbra is csak a fényképezőgépével hajlandó “lőni” az állatokra.
Hajsza a tökéletes kép után
1955 márciusában az észak-indiai Bahrapturi ökörhajtó versenyt dokumentálta. Legjobb perspektívát a különleges ábrázoláshoz az őt szállító dzsip pótkerék-tartójából tudta elkészíteni. A sofőr figyelmeztette, hogy ez életveszélyes, de Ylla ragaszkodott hozzá. Egy bukkanónál lerepült, és életét vesztette 43 évesen.
A tragédia híre gyorsan körbejárta a világot. Utolsó felvételét a New York-i Sports Illustrated magazin 1955. november 14-én közölte, ezzel adózva kiemelkedő pályafutásának.
“Igazából gyermekkori álmom volt, hogy meghívást kapjak egy maharadzsától, és lássak egy fehér elefántot, de arról álmodni sem mertem, hogy elég lesz elküldenem egy könyvemet egy keleti hercegnek, aki cserébe meghív magához. Pedig pontosan ez történt.”
Ha szabadulnál városi vadvilágunk zárt ketrecéből, érdemes megnézned a Mai Manó Ház Ylla-kiállítását, mert lássuk be, a nőci maradandót alkotott az analóg állatfotózás terén. Hatalmas hagyatékot hagyott maga után, középformátumú Rolleiflex kamerával dolgozott, míg afrikai expedícióját leginkább 35 mm-es Leicával dokumentálta.
*SS-Steam Ship azaz gőzhajó
Forrás:
moma.org; encyclopedia.ushmm.org
Fotó forrás:
holdenluntz.com; pryordodge.com; animalfair.com
Saját állatgrafilka ITT nézhető meg.
