Arccal a FUGÁba! A hazai műgyűjtő és galériatulajdonos Kertész Csaba közel öt év után ismét megosztja az érdeklődőkkel a közismert zenészekből és képzőművészekből álló, hatalmas eszmei értékkel bíró portréalbumát.
A ritka és fototechnikai értelemben gyönyörű felvételekből álló gyűjtemény igazi csemege minden, a szakma iránt érdeklődő részére. Educatio! A jó portréfotózás mintapéldái a falakra tűzve. Ezen túlmenően hazánk képzőművészeti és zenei nagyságairól láthatunk őszinte, személyiségüket felfedő felvételeket.
A kiállítást ezúttal is az egyedülálló, Oscar-jelölt és rengeteg díjas Koltai Lajosunk nyitotta meg a képekhez kötődő személyes történeteken keresztül, kitérve a szakmai kiválóságukra is.

“Tökéletes értékek a falon.
A szenvedély gyűjti össze ezeket a képeket. Egy olyan fajta szenvedélyes tekintet kell hozzá, ami észrevesz gyönyörű dolgokat. Nem csak azokat, akik rajta vannak, hanem azon megbújó esetleges fényviszonyokat vagy emberi viszonyokat. Bizonyos tartásokat, amik jellemzőek egy emberre. Rettenetesen sok olyan kép van itt, ahol ott van hagyva egy gesztus a levegőben.”
Ezekkel a gondolatokkal vezette fel ezt a valóban különleges és ingyenesen megtekinthető kiállítást a filmtörténelmünk egyik legkiemelkedőbb operatőre.
Nehéz kiemelni egy-egy élettörténetet, ami a falakon látható személyekhez köti Koltai Lajost. Azonban az egyik ilyen anekdotája a fantasztikus Munkácsi által készített Alexandre Traubner portrétól utaztatta végig a résztvevőket Jack Lemmon színész kevéssé ismert oldaláig. A professzionális jazz-zongorista magányos játékáig. A történet egy tengerjáró hajóra repített minket, ahol a rossz időjárási viszonyok miatt a filmes stábjával elvesztegetett forgatási napon Koltai belebotlott a félhomályos bárban önmagának zongorázó sztárszínészbe, aki közös pont volt Traubner és Koltai életében.

Egy másik történetében Szalay Lajos grafikusművész nagyságát emelte ki, miszerint egy New York Times-cikkben írtak arról, hogy Picasso életében két rajztehetséget ismerte el, az egyik pedig nem más, mint a kiállításon, a portrék között helyet kapó Szalay Lajos. Az anekdotázás később tovább haladt személyesebb irányba, Bajára, ahol forgattak vele, dokumentálták beszédeit. Koltai ott tapasztalta meg az életre szóló élményt a magyarság ékességéről, amit Szalay a következőképpen fogalmazott meg: “A magyar ember azért csodálatos, mert addig ragozza a semmit, amíg lesz belőle valami.” A kiállításon egyébként két kép is helyet kapott a művészről: egy portré, amin megelevenedik az értelem, aktív ismeret-megosztás, míg a másik felvétel feleségével a nappalijukban készült.
Fotótechnikai szempontból kiemelném a megnyitón elhangzottak közül Bartók Béla feleségéről készült portrét Pásztory Dittáról, amin éppen kottát olvas. Keze, mintha a levegőben már játszaná a darabot, míg a szembe eső fény kiemeli az asszony figyelmét. A lágy, szeretetteljes elmélyedést az olvasásban.

A későbbiekben a kéz mozdulata és a gesztusok még visszatérnek a megnyitó beszédében, amit most nem fednék fel. Ennek dacára garantálhatom, hogy találkozhatsz Fellini-filmekből ismert, karakterszerű, kimagasló portrékkal.
Érdemes elmenni, kikapcsolni a melóból és fotók által személyesebb benyomást kapni a felsorakoztatott nagy magyar alkotókról. Mélyen belenézni a szemükbe, megismerni őket. Kimozdulni otthonról, benyomásokat gyűjteni, gyarapodni.

A kiállítást február 23-áig lehet megtekinteni a FUGA építészeti központ, Breuer Marcell teremben.