Zero Day kritika – Robert De Niro politikai thrillere felemelő vagy csak gagyi összeesküvés?

Pontosan ugyanazt az érzetet kelti Robert De Niro játéka a Zero Day-ben, mint a karaktere. Egy kényelmes életet élő, nyugalmazott elnököt alakít, akit akarata ellenére visszacibáltak a közéleti porondra. Azonban az a különbség, hogy míg a való életben De Niro egy kimagaslóan jó színész, aki számos díjat tudhat magának—köztük két Oscar-díjat is—, addig a karaktere egy pszichés nehézségekkel küzdő, unalmas alak. Érzékeltetésképpen: nem puszira osztják a szobrocskákat. A férfiak között a rekorderek a három Oscar-díjas Jack Nicholson és Daniel Day-Lewis, míg az abszolút rekorder a négy szobros Katharine Hepburn.

A kis kanyar után térjünk vissza a politikai thrillernek titulált Netflix-minisorozathoz. George Mullen (Robert De Niro) exelnök megkérdőjelezhető sikereket tudhat maga mögött, mégis óriási megbízást kap az USA aktuális elnökétől, Evelyn Mitchelltől (Angela Bassett). Ő nemcsak nő, hanem fekete is—na, hoppá!

Mission!

A megbízás szerint Mullen úrnak kell kiderítenie, hogy melyik terrorszervezet áll a teljes országot sújtó áramkimaradás mögött, amely több ezer halálos áldozatot követelt.

A sorozat egy közhelyes valóságképpel indít: a központi katasztrófa nyomán az utcákon tüntető amerikaiakhoz szól. Mondván: a népnek közösen kell megküzdenie az ismeretlen ellenséggel, nem pedig a mentőegységek munkáját hátráltatnia a dühével. Borzasztóan nyálas, nagyon tipikus, bár van igazság benne. 

Bugyuta – vagy politikai thriller?

Mindkettő. A sorozat eleget tesz a politikai thriller műfaji követelményeinek, mint például az összeesküvés és a sorsdöntő erkölcsi dilemmák.

A láthatatlan ellenség manipulációját a politikai szcéna legmagasabb szintjein egy rendkívül felszínesen összedobott sorozat keretein belül mutatja be a történetet. Végtelenül unalmas elemekkel próbálják kelteni a feszültséget. Az amerikai politikai elit zsigerei szerint bűnbakot keres—általában egy másik ország képében. Eközben a háttérben kvázi egy sértődött családtag áll, aki természetesen jobban tudja a tutit. Menj már!

Viszont ezek a gyenge dialógusok és elcsépelt elemek mellett az aktualitása miatt mégis fontos dolgot próbál közvetíteni az alkotói gárda: a társadalomtól elszabadult szupergazdag réteg befolyásoló erejét. A pénz hatalmára hívja fel a figyelmet, és ezzel egyidejűleg rámutat az országon belül uralkodó veszélyekre: a propaganda terjedésének módjára és az IT-ban rejlő fenyegetésekre, visszaélésekre.

Mit vihetsz még magaddal, ha figyelsz a sorozatra?

Egy fontos emlékeztetőt a szabadságról, arról, hogy egyéni szinten valóban mindent megtehet az ember, de a jogbiztonság az, ami megvédi a társadalmat azoktól az emberektől, akik egy újfajta hatalommal élnek. Előbb-utóbb egy jogbiztos, szabad és önálló bírósággal rendelkező országban még a legtehetősebb réteget is utoléri az igazság ereje.

Meglepetés

A sorozat mentőöve a zárójelenet és a felelősségvállalás—amit nem hittem volna, hogy megmutatnak nekünk. Így az egyhangú, lumbágós színészi játékot könnyebb emészteni, mert Robert De Niro ezt hozza.


Olvass még streaming ajánlót, ITT Sisuról

Train Your Mind to Be Successful by Sayra S. Montes
Previous Story

If You’re Embarrassed, I’ll Read It for You: “Train Your Mind to Be Successful” – A Deep Dive into the Successful Mind

Next Story

Zero Day Review – Is Robert De Niro’s Political Thriller Uplifting or Just a Cheap Conspiracy?

Latest from Véleményeim

Borderlands

Borderlands

– vagy hogyan győz meg a PR két Oscar-díjast egy homokféreges bugyutaságra… Lehetetlen elmenni Cate Blanchett katasztrofális, 2024-es – vagyis tavalyi – színészi éve
Go toTop

Don't Miss